25. rész (utolsó rész)

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Elég hamar elérkeztem a blog végéhez, nem is gondoltam volna. Köszönöm annak aki olvasta eddig és komizott a részek alá. Na de nem húzom az időt, jó olvasást!:)

Az elmúlt két hétben nagyon sok mindent csináltunk. Strandokon voltunk meg stb. Ma megint kezdődhet a szokásos sulis reggelek. Mint mindig most is elaludtam. Derek már nem jár a gimibe mivel tavaly végzett ugye tehát nekem kell most menni egyedül. Gyorsan felvettem az ünneplőm, tettem egy kis sminket. majd lent ettem pár falatot és indultam is Debbyért.
-Hello.-pattant be mellém.-Megint elaludtál? Már az első napon?
-Igen, szóval kapaszkodj.-tapostam a gázra. Szerencsére egy rendőr se volt akkor az utakon szóval ezt most megúsztam.
-Máskor kérlek lassabban.-szállt ki Debby a hasát fogva.
-Jó jó.-nevettem.-De most a szükség kívánta.
Amint beléptünk az iskola kapunk jó érzés volt, hogy mi vagyunk most a végzősök. Láttuk a gólyákat, ahogy félve lépnek be a gimi kapuin. Emlékszem mi is ilyenek voltunk. Láttam, hogy egy lány eléggé el van veszve így megkérdeztem, hogy segíthetek-e neki.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.-Segíthetek?
-Sz-szia.-dadogta.-Nem tudod, hogy hol a 54-es terem?-kérdezte félénken.
-Második emelet balra és jobb oldalt lesz.-mosolyogtam rá.
-K-köszi.-dadogta még mindig.
-Jajj mi is ilyenek voltunk emlékszek.-nevetett Debby mikor elment a kis elsős lány.
-Hát igen, nekünk is jól esett akkor a segítség.-mosolyogtam.
-Bizony, na menjünk órára.-indult meg Debby.
Ez a nap a szokásos évkezdő ünneppel volt megpecsételve,a mi a második óra után volt. Utolsó óra után Debbyvel beszálltunk a kocsiba és elmentünk a Starbucksba. Mint tavaly. Miután beszélgettünk kicsit hazamentem. Derek ott várt a kapu előtt.
-Na milyen végzősnek lenni?-mosolygott rám.
-Jó.-mosolyogtam vissza.
-Hidd el nem lesz az olyan jó majd mikor megőrülsz az érettségi tételektől.-nevetett fel.
-Naaa, ne rontsd el a kedvem.-nevettem én is.
-Jó jó.-mondta majd megcsókolt.
Egész délután vele voltam.

*9 hónappal később*
Igaza volt szeptemberbe Dereknek, megőrülök ettől a sok tanulástól. De az a szerencse, hogy ezen a héten letudom végre. Jajj istenem csak sikerüljön. Derek amikor csak tudott segített nekem.
Ez a hét nagyon nehéz volt. Utolsó nap mikor kijöttem megkönnyebbültem. SIKERÜLT!!! Debbynek is sikerült mind. Mikor kiléptem a gimi kapuján elgondolkoztam. Végeztem itt, már nem tartozok ide. Jó volt ez a négy év, sok emlék született. Felnéztem az égre és elmosolyodtam. Remélem apa és Kyle most büszke rám. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon majd odamentem anyáékhoz, akik gratuláltak és megöleltek. Derek is odajött és megcsókolt.
-Tudtam, hogy sikerülni fog Lol.-mosolygott.
-De rég hívtál már így.-mosolyogtam.
-Tudom.-adott egy puszit.

Az elmúlt évbe megtanultam mi az a depresszió, mi az a szomorúság, mit jelent ha vannak megbízható barátaid, mint jelent szeretni és szeretve lenni. Derekkel nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, volt mikor majdnem szakítottunk de megoldottuk, a barátaink segítettek.
Nem tudom mit tartogat még a jövő meg ez a nyár de remélem jó lesz minden. Bár úgy is lesznek nehézségek de meg fogom oldani. Másnap Debby, Chuck, Derek és én elutaztunk egy hétre kikapcsolódni. Nevezhetjük úgyis, hogy belevágtunk ebbe a nyárba.

VÉGE

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogom és a sok oldalmegjelenítést!:)