25. rész (utolsó rész)

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Elég hamar elérkeztem a blog végéhez, nem is gondoltam volna. Köszönöm annak aki olvasta eddig és komizott a részek alá. Na de nem húzom az időt, jó olvasást!:)

Az elmúlt két hétben nagyon sok mindent csináltunk. Strandokon voltunk meg stb. Ma megint kezdődhet a szokásos sulis reggelek. Mint mindig most is elaludtam. Derek már nem jár a gimibe mivel tavaly végzett ugye tehát nekem kell most menni egyedül. Gyorsan felvettem az ünneplőm, tettem egy kis sminket. majd lent ettem pár falatot és indultam is Debbyért.
-Hello.-pattant be mellém.-Megint elaludtál? Már az első napon?
-Igen, szóval kapaszkodj.-tapostam a gázra. Szerencsére egy rendőr se volt akkor az utakon szóval ezt most megúsztam.
-Máskor kérlek lassabban.-szállt ki Debby a hasát fogva.
-Jó jó.-nevettem.-De most a szükség kívánta.
Amint beléptünk az iskola kapunk jó érzés volt, hogy mi vagyunk most a végzősök. Láttuk a gólyákat, ahogy félve lépnek be a gimi kapuin. Emlékszem mi is ilyenek voltunk. Láttam, hogy egy lány eléggé el van veszve így megkérdeztem, hogy segíthetek-e neki.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.-Segíthetek?
-Sz-szia.-dadogta.-Nem tudod, hogy hol a 54-es terem?-kérdezte félénken.
-Második emelet balra és jobb oldalt lesz.-mosolyogtam rá.
-K-köszi.-dadogta még mindig.
-Jajj mi is ilyenek voltunk emlékszek.-nevetett Debby mikor elment a kis elsős lány.
-Hát igen, nekünk is jól esett akkor a segítség.-mosolyogtam.
-Bizony, na menjünk órára.-indult meg Debby.
Ez a nap a szokásos évkezdő ünneppel volt megpecsételve,a mi a második óra után volt. Utolsó óra után Debbyvel beszálltunk a kocsiba és elmentünk a Starbucksba. Mint tavaly. Miután beszélgettünk kicsit hazamentem. Derek ott várt a kapu előtt.
-Na milyen végzősnek lenni?-mosolygott rám.
-Jó.-mosolyogtam vissza.
-Hidd el nem lesz az olyan jó majd mikor megőrülsz az érettségi tételektől.-nevetett fel.
-Naaa, ne rontsd el a kedvem.-nevettem én is.
-Jó jó.-mondta majd megcsókolt.
Egész délután vele voltam.

*9 hónappal később*
Igaza volt szeptemberbe Dereknek, megőrülök ettől a sok tanulástól. De az a szerencse, hogy ezen a héten letudom végre. Jajj istenem csak sikerüljön. Derek amikor csak tudott segített nekem.
Ez a hét nagyon nehéz volt. Utolsó nap mikor kijöttem megkönnyebbültem. SIKERÜLT!!! Debbynek is sikerült mind. Mikor kiléptem a gimi kapuján elgondolkoztam. Végeztem itt, már nem tartozok ide. Jó volt ez a négy év, sok emlék született. Felnéztem az égre és elmosolyodtam. Remélem apa és Kyle most büszke rám. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon majd odamentem anyáékhoz, akik gratuláltak és megöleltek. Derek is odajött és megcsókolt.
-Tudtam, hogy sikerülni fog Lol.-mosolygott.
-De rég hívtál már így.-mosolyogtam.
-Tudom.-adott egy puszit.

Az elmúlt évbe megtanultam mi az a depresszió, mi az a szomorúság, mit jelent ha vannak megbízható barátaid, mint jelent szeretni és szeretve lenni. Derekkel nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, volt mikor majdnem szakítottunk de megoldottuk, a barátaink segítettek.
Nem tudom mit tartogat még a jövő meg ez a nyár de remélem jó lesz minden. Bár úgy is lesznek nehézségek de meg fogom oldani. Másnap Debby, Chuck, Derek és én elutaztunk egy hétre kikapcsolódni. Nevezhetjük úgyis, hogy belevágtunk ebbe a nyárba.

VÉGE

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogom és a sok oldalmegjelenítést!:)

24. rész

Sziasztok!:) Ez az utolsó előtti rész!:) Jó olvasást:)

*1 hónappal később*
Mára már nagyjából jó kedvem van de néha-néha még előtörnek az emlékek és esténként sírva alszok el. Anya nagyon belevetette magát a munkába lő is léptették. Derekkel azóta is együtt vagyunk, Debby és Chuck összevesztek nagyon durván de azóta már kibékültek. Vagyis én meg Derek segítettünk nekik. Ma van a hónapfordulónk Derekkel. Már 2 hónapja együtt vagyunk. Azt mondta öltözzek fel csinosan, mert elvisz vacsorázni. Lassan vége a nyárnak már csak 2 hét van belőle. Nem olyanra sikerült igaz amilyenre akartam de volt benne szép is meg rossz is. Már nagyba készülődök. Lezuhanyoztam a hajamat begöndörítettem, tettem egy kis sminket már csak a ruha kellett. Még mindig tartózkodom kicsit a túl színes darabokhoz. Felvettem most inkább egy fekete ruhát. Annyira sötét miniruháim nincsenek csak két fekete, a többi mind piros, kék, sárga meg minden nekem azokhoz most nincs kedvem. Már 7 óra van, most sétálok lefele a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokon megbotlok de két erős kar megfog.
-Össze ne törd magad a hónapfordulónkon.-nevetett Derek.
-Nem állt szándékomba.-mosolyogtam rá, majd adtam neki egy szájra puszit.-Anya akkor mi elmentünk.
-Rendben érezd jól magad kicsim.-jött ki anya a szobájából és megölelt.
Mikor kiértünk a kocsihoz Derek kinyitotta nekem az ajtót, én beszálltam majd becsukta és megkerülte a kocsit és ő is beszállt. Útközbe halkan ment a zene a kocsiba, én csak a tájat néztem. Mikor megérkeztünk Derek kinyitotta nekem a kocsiajtót majd be is csukta. Megfogta a kezem és bementünk. Az este további része nagyon romantikusan telt. Talán el is felejtettem erre az estére minden rosszat. Sikerült velem elfelejtetnie.

*Debby szemszöge*
Ma Loláék elmentek Derekkel vacsorázni én pedig most itt vagyok Chuckéknál. Nézzük éppen a filmet mikor hirtelen hányingerem lett. Gyorsan felkeltem és rohantam is a fürdőbe. A wc felé hajolva kijött belőlem minden. Hallottam,a hogy Chuck benyit.
-Menj ki kérlek.-mondta neki.
-Ne hülyéskedj dehogy megyek ki.-jött közelebb és elvette a hajam az arcomból. Én pedig újra a wc fölé hajoltam. Vagy 10 percig bent lehettünk. Mikor úgy éreztem, hogy ennyi volt felálltam és megmostam a fogam. Chuck végig ott állt a fürdőbe és szerintem gondolkozott.
-Héé Debby nem vagy terhes?-kérdezte, kérdésén elmosolyodtam.
-Nem, szedek fogamzásgátlót.-mondtam.-Szerintem csak elrontottam a gyomrom.
-Ja jó már megijedtem.-sóhajtott fel én pedig szerintem furi fejet vágtam, mert folytatta.-Nem mintha nem akarnék gyereket, mert akarok csak még nem most. Fiatalok vagyunk még.
-Persze megértem.-mosolyogtam.
-Miért te akarsz?-kérdezte.
-Ja.-mikor megláttam ijedt fejét elmosolyodtam.-Majd egyszer.-tettem hozzá.
-Jaa.-nevetett fel, majd odajött és megcsókolt.
Az este további részébe végignéztük a filmet majd el is aludtunk.

Másnap én keltem fel hamarabb, itt feküdtem Chuck mellkasán. Megfordultam, hogy rálássak arcára. Olyan édesen aludt, ajkai el voltak távolodva kicsit egymástól. Odahajoltam és megcsókoltam.
-Hmm ilyen ébresztést máskor is csinálj.-motyogta majd maga alá fordított és megcsókolt. 10 percig csak csókolóztunk, kicsit kezdett elmélyülni az egész mikor a hasam megkordult.
-Hallom éhes vagy.-motyogta ajkamba Chuck.
-Igen, lemegyünk enni?-kérdeztem.
-Ugye most csak szórakozol?-kérdezte nevetve.
-Nem, éhes vagyok. Hűtsd le magad nagyfiú.-nevettem fel és kibújtam alóla.
Pár perccel később ő is csatlakozott hozzám és elkezdtük csinálni a palacsintát.
Délután találkoztunk Loláékkal és elmentünk moziba.

Facebook csoport

Sziasztok!:) csináltam egy facebook csoportot. Aki szeretne csatlakozzon!:)

https://www.facebook.com/groups/776791062412497/

23. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt:)

Reggel mikor felkeltem szurkoltam, hogy csak egy álom volt az egész de rá kellett jöjjek, hogy megtörtént nem csak egy álom volt sajnos. Nagy nehezen elmentem a fürdőig és felöltöztem. Először egy színes felsőt akartam felvenni de nem volt hozzá kedvem. Inkább felvettem egy teljesen fekete szettet. Egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Tegnap jó volt hallani a hangját, akkor elmosolyodtam, miatta. De most semmi sincs ami miatt mosolyoghatnék. Mikor lementem a nappaliba anya lent beszélgetett Derekékkel. Derek rám nézett és elkezdett közeledni majd megölelt. Én nem csináltam semmit csak álltam ott majd kibújtam öleléséből és a konyha felé vettem az irányt. Ittam egy pohár narancslevet majd visszamentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és csak bámultam a plafont. Jézusom mit műveltem? Nem taszíthatom el Dereket magam mellől. Ő nem tehet semmiről. Reméltem, hogy még itt vannak gyorsan küldtem egy üzenetet neki, hogy jöjjön fel. 2 perc se telt el már az ajtómba állt. Én rögtön felpattantam az ágyról és odarohantam megölelni. Nem ölelt vissza.

-Sajnálom, nem tudom mi ütött belém 10 perccel ezelőtt.-öleltem magamhoz még szorosabban. Végre megéreztem kezeit körülöttem és megnyugodtam.
-Semmi baj, tudom, hogy nehéz neked.-puszilt homlokon. Felnéztem rá mire ő megcsókolt. Nem ellenkeztem. Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn ezért elszakadtam tőle.
-Lola mi elmentünk 2-3 órára addig meglesztek?-jött be anya.
-Persze menj csak.-próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. 5 perccel azután, hogy anya kiment hallottam az ajtót csapódni. Derek megint megcsókolt. És élveztem. Az ágyhoz vitt amire lefektetett. A nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Próbálj meg ellazulni.-mosolygott rám.-Nem lesz semmi baj, én vigyázok rád.-suttogta a fülembe. Majd folytatta amit elkezdett. Bűntudatom lett. Nekem most szomorúnak kéne lenni, nem pedig itt csókolózni Derekkel az ágyon.

*1 órával később*
Derekkel itt fekszünk az ágyba a takaró alatt. Még mindig bűntudatom van. Elkezdted folyni a könnyeim.
-Héé Lola ne sírj.-húzott magához közelebb Derek.
-Ez...ez annyira jó volt. De...nekem most szomorúnak kéne lenni. Bűntudatom van emiatt.-mondtam el mit érzek.
-Shh.-tette az ujját a számra.-Ne is gondolj ilyenekre, Kyle is azt szeretné, hogy boldog legyél. Higgy nekem.
-Csak olyan nehéz.-bújtam még jobban oda hozzá.
-Tudom de majd együtt átvészeljük, rendben?
-Köszönöm.-adtam neki egy puszit.
-Még is mit?
-Hogy itt vagy nekem.
-Ugyan, ez természetes.-csókolt meg.

Mikor anyáék hazajöttek megkértem anyát, hogy Derek had aludhasson itt. Persze megengedte. Este csak úgy elvoltunk. Volt mikor sírtam Derek pedig ott ült velem és nyugtatott. Próbálta elterelni a figyelmem, olyan aranyos. Remélem sose fogom elveszíteni. Megmutatta ezen a napon, hogy mennyire is szeret és, hogy számítok neki.

Másnap átjött Debby is és Chuck is. Elrángattak moziba is, kajálni is, meg vásárolni is hiába nem volt semmi kedvem. Egész nap velem voltak. Annyira remek barátok, főleg Debby kiskorom óta ismerem. Soha nem csalódtam még benne mindig itt volt mellettem. Mióta Chuck a barátja lett őt is jobban megismertem és a barátomnak hívhatom. Ő is nagyon sokat segít most. Elég későn értünk haza. Volt vagy 11 óra. Derek megint nálunk aludt. Este ránéztem anyára aki dolgozott. Szegény a munkával próbálja elterelni a figyelmét. Odamentem hozzá és megöleltem. Hirtelen azt vettem észre, hogy sír.
-Héé anya, semmi baj nyugi.-simogattam majd még jobban megöleltem.
-Annyira nehéz kicsim. Apád után most még őt is elvesztem.-zokogott.
-Tudom, nekem is nehéz.-öleltem még mindig.
-Annyira jó, hogy ilyen remek barátaid vannak, akik elterelik a figyelmed. Nekem...nekem pedig maradt a munka. Na de menj, mert Derek biztos vár már.-törölte le a könnycseppjeit majd elengedett és megint a munkájával foglalkozott.
-Anya..-kezdtem.
-Semmi baj kicsim menjél.-hátra se nézett csak mondta. Nagy nehezen elindultam vissza fel az emeletre.

*Alison szemszöge*
Amint Lola kilépett a szobából újra sírni kezdtem. Nem láthatja, hogy az anyja összeomlik, már csak én maradtam neki. Én pedig nem hagyhatom magára. A családból már csak én vagyok az egyetlen. Jó még ott van Sarah is de ő mindig utazik a munkája miatt. Meg kell mutatnom Lolának, hogy túl fogjuk élni. Annyi mindenen mentünk már keresztül, ezt is túléljük.

Új blog

Sziasztok!:) Nyitottam egy új blogot, oda majd csak március elsején fogom feltenni a prológust. Remélem tetszeni fog az is, a trailer már fent van. Nézzetek be.:)

http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/#

22. rész

Sziasztok!:) Ez most nem egy szokásos rész lesz. Ebbe elolvashatjátok a többi verziót, hogy hogyan is folytatódhatott volna még a történet.Jó olvasást!:) 

Most akkor nézzük akkor úgy az egészet, hogy csak Bella hal meg a balesetbe:

Itt ülök és várom, hogy az orvosok küzdjenek a bátyám életéért. Pár perc múlva kijön a doktor úr.
-Jó hírrel szolgálhatok önöknek. Kyle Morgent sikerült megmenteni.-mondta az orvos.
-Doktor úr köszönjük.-mondta anya.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-kérdeztem.
-Akár most is de csak este felé kel fel.-mondta majd ment is a dolgára.
Bementünk a kórterembe és leültünk az ágya mellé. Jézusom annyira örülök, hogy Kylet sikerült megmenteni, de sajnos Bella meghalt. Hogy fogja ezt túlélni a bátyám? Hogy fogjuk ezt elmondani neki? Már előre félek. 6 órával később Kyle ébredezni kezdett.
-Anya, Lola.-szólalt meg mi pedig rögtön odakaptuk a fejünket.-Mi történt?
-Figyelj kisfiam.-sóhajtott fel anya.-Aludj majd később elmeséljük. Pihenj csak.
-Bella hol van?-kérdezte.
-Aludj.-mondta anya majd elnézett más irányba.
-Hol van Bella??-tette fel hangosabban a kérdést.-ANYA!
-Autóbalesetet szenvedtetek.-mondtam.
-Igen??
-Téged megmentettek.-mondta anya majd vett egy mély levegőt.-Ő a helyszínen meghalt.
-MI??? NEM AZ NEM LEHET. HAZUDSZ!-kelt ki magából teljesen.- Látni akarom!!!
-Nem lenne szép látvány.-suttogtam.
-Nem érdekel.-ült fel az ágyba, majd nehezen felállt.-Hol van?
-Fiam kérlek feküdj vissza.-mondta anya. Én gyorsan megnyomtam a nővérhívót. Bejött egy nővér majd mikor meglátta feldúlt állapotba Kylet azonnal hívott egy orvost.
-Hol a barátnőm?? LÁTNI AKAROM MOST!-kiabált Kyle.
-Ha levisszük a hullaházba megnyugszik?-kérdezte az orvos.
-Látni akarom.-csak ennyit felelt Kyle.
Mi is mentünk vele, mikor beléptünk a terembe nagyon rossz érzés fogott el. Utálom az ilyen helyeket. Odamentünk Bella holtestéhez az orvos pedig levette róla a lepedőt. Amint elém tárult teste azonnal elkaptam a fejem, tényleg nem szép látvány tele van sebbel valahol a húsa is látszik. Kyle amint meglátta szó szerint összeomlott elkezdett ordibálni.

*2 nappal később*
Kyle azóta meg se szólal teljesen depressziós lett. Mindenkivel elutasító.

És akkor nézzük úgy, hogy csak Kyle hal meg:
Épp a kórházba tartunk, mivel a bátyámat és a barátnőjét műtik, életveszélybe vannak. Itt ülünk a székeken és várunk. Anya is és én is nagyon kivagyunk már. 1 óra múlva kijön az orvos.
-Sajnáljuk, Kylet nem tudtuk megmenteni csak Bellát. Részvétem.-mondta.
-NEE!-rogytam össze.
-Istenem miért vetted el őt is?-kérdezte anya sírva.
Pár órával később benéztünk Bellához aki a szüleivel beszélt.
-Igaz, hogy Kyle meghalt?-kérdezte tőlünk.
-Igen.-és megint elsírtam magam.
Olyan fura ránézni azonnal Kyle jut eszembe. Én már nem akarok vele találkozni nem akarom, hogy mindig Kyle jusson eszembe. Kimentem a teremből és vissza se néztem. Anya pedig követett.

Pár nap telt el azóta. Hallottam, hogy Bella teljesen depressziós lett, vágdossa magát. De én képtelen vagyok meglátogatni. Nem akarom, hogy ahányszor ránézek a bátyám jusson eszembe. Így nehéz lenne kibírni.

És akkor most úgy nézzük, hogy Debby és Chuck mennek el kirándulni és ők halnak meg:
Úgy futottam a kórházba amilyen gyorsan csak tudtam. Nem hiszem el, hogy életveszélybe vannak. Nem érdekelt semmi és senki, csak ők most. Utánam pár perccel Derek is megérkezett. Együtt vártunk. Kijött az orvos.
-Sajnálom részvétem, nem sikerült megmenteni őket.-mondta az orvos.
-Istenem nee.-öleltem meg Dereket és zokogni kezdtem. Éreztem, ahogy Dereknek is folynak a könnyei. El se hiszem, hogy meghaltak a két legjobb barátunk. Még olyan fiatalok voltak.

*2 héttel később*
Annyira zárkózott lettem az elmúlt napokba, Derekkel se találkoztam már egy hete. Szakítottunk is. Most nem érdekel semmi, ennyire szomorú még nem voltam elvesztettem a legjobb barátnőmet. Ránézek a szobámra és az jut eszembe mindig, hogy mikor itt volt milyen hülyeségeket is csináltunk. Én ezt nem bírom el akarok költözni. De nem csak ebből a házból, hanem a városból is. Örökre!

*1 héttel később*
Anya munkát is kapott egy városba ami innen 3 órára van. Szóval már folyik a költözködés. Mi már úton vagyunk a bútorokat meg hozzák utánunk. Derektől el se búcsúztam, nem is érdekelt ő se keresett. Mikor kiértünk Londonból úgy fogtam fel, hogy új életet kezdek.

Na és most nézzük úgy, hogy senki nem hal meg és tökéletes minden:
Ja, hogy nem lehet? Hát persze, mert ez az ÉLET. Vannak akadályok, vannak dolgok amikbe nem szólhatunk bele és nem dönthetünk, mert a sors dönt helyettünk. Elvesz olyanokat akiket nem akarunk soha elhagyni, összehoz minket olyanokkal akiket utálunk. Vannak problémák, vannak szomorú napok, vannak boldog perceg is és van olyan mikor reményvesztett vagy és nem érdekel semmi. Nem tehetünk semmit, mert nem mi döntünk erről.

21. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt:) Ez a rész kicsit szomorúbb a többinél.
-Mondja már, hogy mi történt.-siettette anya a rendőrt.
-Sajnálom de a fia és a barátnője autóbalesetet szenvedtek, a lány a helyszínen meghalt, a fia életéért most küzdenek a kórházba.-mondta a rendőr.
-Tessék?-kérdeztem rémültem.
-Jól hallotta kisasszony, őszintén sajnálom.

-Hogy történt a baleset?-kérdeztem.

-Kyle szabályosan közlekedett csak az egyik teherautó sofőrje infarktust kapott vezetés közbe, emiatt a teherautó félrement majd felborult az úton és ők pedig nem tudtak már megállni és beleütköztek.

-Melyik kórházba vitték a fiam?-kérdezte anya és a könnyei patakokba folytak mint ahogy az enyémek is.
-A központiba.-válaszolt a rendőr.-Vigyem el magukat?
-Azt megköszönnénk.-válaszolt anya.
Mikor mind a hárman beértünk a kórházba rögtön kérdeztük, hogy hol műtik épp Kyle-t. Remegő kezekkel küldtem Dereknek egy üzenetet. Félórával később már Jennáék itt álltak mellettünk. Nem bírom elhinni, hogy Bella meghalt. Még csak most lett volna 21 éves, olyan fiatal volt még, és Kylenak, hogy fogjuk elmagyarázni? A barátnője meghalt, ezt nehéz lesz megemésztenie. De a bátyám életét most próbálják megmenteni, most már értem miért volt rossz a megérzésem. 10 perc múlva kijött az orvos a műtőből.

-Önök Kyle Morgen hozzátartozói?

-Igen mi vagyunk.-mondta anya.

-Őszinte részvétem, de a fiúknak túl komolyak voltak a sérülései. Nagyon sajnálom.

-Neee.-rogytam össze és kitört belőlem a sírás. Ahogy láttam anya is hasonlóan tett. Alig lehetett minket lefogni. Nem hiszem el! Ez nem velem történik. Bárcsak egy álom lenne az egész. Tegnap még boldogan köszöntünk el tőlük.

-Ön a lányom barátjának az édesanyja, Kyle Morgennek?-jött oda egy nő és egy férfi.

-Igen én.-szipogott még mindig anya.-Részvétem Bella miatt.

-Köszönjük, Kyle?-kérdezte a férfi.

-Meghalt.-mondta ki anya nagy nehezen.

-Részvétünk.-mondták.

-Köszönjük.-mondtam.

-Sajnálom, hogy így kellett megismernünk egymást.-mondta anya.

-Hát mi is.

Bementünk még elköszönni illően Kyletól. Annyira fájdalmas volt látni, ahogy a bátyám élettelen teste ott feküdt tele sebekkel. Megint rám jött a sírógörcs. Ez nem lehet igaz, hogy mind a ketten meghaltak.
-Neee.-ordítottam.-Nem lehet igaz.-rogytam össze. Éreztem, hogy két erős kéz próbál lefogni, nem tudom ki volt az de én tovább ordítottam. Valami szúrós érzést éreztem az oldalamba majd pár másodperc múlva elsötétült minden.

*Derek szemszöge*
Istenem szegény Lola, ilyen fiatalon már két embert veszített el a családjából. Hallottam az ordibálást és az orvossal beszaladtunk abba a szobába ahol volt Kyle holteste. Lefogtam Lolát az orvos pedig valami nyugtatót adott neki. Most pedig itt ülök az ágya mellett és várom, hogy felkeljen. Az orvos erős nyugtatót adott neki szóval szerintem egy darabig nem fog felkelni. Alison is Lola anyukája itt fekszik a másik ágyon, mert nem akart hazamenni és az idegállapota is rossz. Vajon Lola, hogy fog ezzel megbirkózni? Nem érdekel semmi és senki én itt leszek neki. MINDIG!

*Lola szemszöge*
Iszonyú fejfájással keltem. Szétnéztem a szobába, Derek itt alszik a mellettem lévő széken, anya pedig a másik ágyon. Meghívtam a nővérhívót.
-Miben segíthetek?-jött be egy mosolygós nővér.
-Nagyon fáj a fejem.-mondtam.
-Hozok egy fájdalomcsillapítót, mindjárt jövök.-mosolygott.
Pár perc múlva vissza is jött a nővér a fájdalomcsillapítóval. Megköszöntem majd megkérdezte, hogy szükségem van-e még valamire.
-Pár perc múlva gondolom a doktor úr is bejön magára nézni.-ment ki.
Épp, hogy kezdtem visszaaludni hallottam, ahogy nyílik az ajtó.
-Jó reggelt Mrs. Morgan.-jött be.
-Jó reggelt. Elmondaná miért fekszek itt? Tudtommal nem vagyok beteg. És édesanyám miért fekszik ott?-kérdeztem.
-Mikor bent voltak elbúcsúzni a bátyától maga rohamot kapott, kapott nyugtatót és amiatt kelt fel csak most. Az édesanyja meg bent akart maradni magával.-mondta.
-Értem.-szomorodtam megint el, mert eszembe jutott Kyle.

4 nap múlva
El se hiszem, itt állok a szobámba és már készülődnöm kéne a bátyám temetésére de én csak nézem a fekete ruhám.
-Szia Lola.-jött be Debby a szobába.
-Szia Deb. De jó, hogy itt vagy. Annyira nem tudom még most se felfogni.-öleltem meg és lefolyt pár könnycsepp.
-Itt leszek neked mindig, most, a temetésen, holnap s mindig.-mondta Debby én pedig el is gondolkoztam, hogy ennyire jó barátnőm van nekem. Jobbat nem is kívánhatnék. Bármikor szükségem van rá ő ott van, mindig meg tud vigasztalni és együtt is tud érezni velem. Sóhajtottam egyet majd elkezdtem készülni. Egy órával később már úton voltunk. Bella és Kyle temetése együtt volt. Mikor odaértünk, nem tudom, hogy lehet-e egy temetésre azt mondani de szép volt, ahogy a közös képük ki volt téve körülötte pedig tele virággal. Látszott a képen, hogy boldogok voltak. Őszinte volt a mosolyuk. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon majd a pap elkezdte a szertartást. Sokan jöttek el. Ez a sok ember mind szerette őket. A sok részvét kívánásokat rossz volt végig hallgatni. Hallani a sok "szegény Lola, hogy viseli?" "Szegénykém már a második embert veszít el a családból" "Lola jól van?".
-Lola mit csinálsz?-jött oda hozzám Debby mikor elkezdtem levenni a magassarkúm.
-Én ezt nem bírom, hazáig fogok futni. Mond meg anyának, hogy egyedül akartam lenni.-indultam el.
Ahogy futottam éreztem csupasz talpam alatt a talajt, jól esett a futás. Kikapcsoltam, ahogy a szél a hajamba kapott élveztem. Egyre jobban gyorsítottam a tempómon, nem érdekelt, hogy megbámultak. Ez segített most, az se érdekelt, hogy ruhába vagyok, semmit! Csak egyedül akartam lenni. Emlékszem pár évvel ezelőtt is ez volt. Ugyanígy futottam haza csak akkor apa temetéséről és akkor Kyleal voltam. Vele futottam egészen hazáig, most meg egyedül. Annyi mindent csináltunk együtt semmi nem lesz már olyan egyedül maradtam anyával. Mikor hazaértem felrohantam a szobámba és csak feküdtem az ágyon és halkan folytak a könnyeim. Felkaptam a telefonom, felakartam hívni Dereket de a szemem megakadt a Kyle nevén. Benyomtam a hívás gombot és a fülemhez emeltem. Kicsöngött, majd megszólalt a hangpostája.
-Bellával vagy épp sütetjük a hasunkat vagy épp nem érünk rá, de ha fontos akkor tudod mit kell tenned.-mondta.
Annyira jó volt hallani a hangját, megnyugtatott. Hirtelen olyan megnyugvást éreztem, magamhoz öleltem azt a macit amit tőle kaptam és most azóta egy őszinte mosollyal az arcomon aludtam el.

20. rész

Sziasztok!:) Meg is hoztam az új részt.:)

Másnap kipakoltam a bőröndömet és áthívtam Debbyt. Mikor megérkezett szinte a nyakamba ugrott. Rögtön elkezdett faggatózni, hogy mi történt. Mindent tüzetesen átbeszéltünk. Debby nagyon örült nekünk, szó szerint ott ölelgetett. Aztán én is kikérdeztem őt.
-Hát Chuckkal ezen a héten elmentünk wellnessezni nagyon jó volt. Tök romantikusan viselkedett meg minden. 3 nap kettesben. Szóval tökéletes volt. A többi nap meg unatkoztam, mert ugye te nem voltál itthon és nem ért rá Chuck valamikor.-mesélte.
-Biztos tök szuper lehetett.-mosolyogtam.-De héé most már itt vagyok. Belevetjük magunkat a nyárba.
-Bele-bele.-nevetett.
Az este többi részébe nevettünk, hülyéskedtünk meg beszélgettünk persze. Minden témát kibeszéltünk. Régen volt ilyen nap mikor csak ketten voltunk és tudtunk rendesen beszélgetni.

Másnap dél körül keltünk, mert ugye sokáig fent voltunk. Anya már kész volt az ebéddel is. Miután megebédeltünk Kyle kezdett beszélni.
-Anya figyelj Bella mondta éppen, hogy a szülei ideadják a kocsijukat és, hogy elmennénk csak mi ketten Bellával kirándulni. Holnap indulnánk.-jelentette be Kyle.
-Rendben de vigyázzatok magatokra.-mondta anya.
-Jó jó.-indult el fel a szobájába Kyle pakolni.
-Debby te meddig maradsz?-kérdezte anya a legjobb barátnőmet.
-Nem tudom, meddig maradhatok?
-Ameddig akarsz tudod.-mosolygott anya.-Ma este nem leszek itthon, mert be kell menjek dolgozni. Itt maradhatsz és áthívhatjátok Dereket meg Chuck is jöhet.
-Uuu anya ez remek lenne.-örültem meg.-Köszi te vagy a legjobb.-adtam neki egy puszit mire ő csak elnevette magát.
Debbyvel még felmentünk a szobánkba és rögtön hívtuk a fiúkat. Derek majd 8 körül átjön viszont Chuck csak később tud olyan fél 9 fele. Mi addig Debbyvel kimentünk az udvarra napozni mivel iszonyat meleg van. 5 körül végül bementünk és nem tudtunk mit csinálni. Végül úgy döntöttünk hajat mosunk ha már jobb ötlet nincs. Hát ebből a közös hajmosásból annyi lett, hogy a fürdőszoba úszik a vízben. Megtöröltük gyorsan a hajunkat majd kezdtük is feltörölni a vizet. Mikor visszamentünk a szobába hallottam ahogy anya köszön el Kyletól, mert ugye Kyle korán indul reggel és anya nem ér haza addigra. Szokásos 3 percnyi ölelkezés vigyázz magadra fiam ne csinálj hülyeséget szövegek aztán jött be az én szobámba szólni, hogy elment. Amint anya elment Derek már meg is jött. Chuck fél órával később érkezik mi pedig addig előkészítettük a filmezésnek a helyet. A nappaliba épp a kanapén igazítottam meg a párnát mikor jött le az emeletről Kyle.
-Hallod Lola ma átjön Bella, hogy ne kelljen nekem menni hozzájuk reggel. Szóval itt alszik és majd innen indulunk.
-Rendben.-válaszoltam.-Néztek velünk filmet?
-Ha lesz kedve Bellának akkor aha.-mosolygott majd indult az ajtó felé, mert épp megjött Bella. Köszöntünk neki majd mentünk a konyhába popcornt csinálni meg az innivalókat kivinni. Debby és Derek rendezte az üdítőket én a popcornt csináltam, Kyle és Bella pedig a helyeket. Mire kimentem a két fotel össze volt tolva a kanapé meg el volt pakolva, hogy elférjünk rajta négyen. Közbe Chuck is megérkezett. Felszaladtam a DVD-ért majd betettem és mindenki elfoglalta a helyét. DereK, Kyle, Bella és én a kanapén Chuck és Debby pedig a fotelbe. A film végén nagy álmosan felálltunk és indultunk meg az emelet felé. Én Derekkel az én szobámba, Kyle és Bella Kyle szobájába, Debby és Chuck pedig a vendégszobába mentek. Elég hamar elaludtunk.

Reggel Kyle ébresztett, hogy indulnak. Felkeltettem Dereket és Debbyéket is. Lent a nappaliba mindenki elköszönt tőlük, én odamentem Bellához és jó szorosan megöleltem majd Kylehoz is és őt is hasonlóan megöleltem. Adtam neki két puszit majd én is elmondtam a szokásos szöveget.
-Vigyázzatok magatokra.-mondtam nekik.
-Jó jó.-mosolyogtak.
Miután elindultak olyan rossz előérzetem támadt. Legszívesebben utánuk mentem volna és bezártam volna őket a szobába, hogy ne menjenek sehova. Nem említettem ezt Derekéknek nem akartam őket idegesíteni. Visszamentünk még aludni, mert hajnali 5 volt.
Mikor újra felkeltem 11 óra volt. Benéztem anya szobájába aki aludt. Szegény biztos nagyon fáradt. Derek és Chuck még aludtak csak én és Debby keltünk fel. Lementünk a konyhába és úgy döntöttünk főzünk valamit. Így legalább anyának se kell még pluszba meg Dereknek és Chucknak is csinálunk egy kis meglepetést. 12kor a fiúk is lejöttek és nézték, ahogy ügyködünk a konyhába. Eszükbe se jutott segíteni. Fél egy lett mire kész lett a lasagne. Anya is felkelt addigra, megterítettünk majd elkezdtünk enni. Kaja után Chuck és Derek hazament és Debby pedig még maradt, mert a szülei elutaztak és addig itt maradhat. De nincs annyi cucca itt szóval miután felöltöztünk elmentünk Debbyékhez. Amíg Deb összepakolt addig én az ágyán kiterültem. Még mindig nagyon rossz előérzetem van, nem tudom miért. 20 perc múlva már indultunk is vissza hozzánk.
-Kyle most hívott minden rendbe van eddig velük.-mondta anya mikor beléptünk a lakásba. Kicsit megnyugodtam azonban még mindig aggódtam kicsit. Megmutattam Debbynek a nyaralásos képeket, néhányon jót nevettünk. Aztán ő is megmutatta a képeket amiket csináltak.
1.:A medencébe ülnek és koktélt isznak. 2.:A szobájukba az ágyon megölelik egymást. 3.:Debby mikor elcsúszik és elesik. 4.:Chuck épp beleugrik a medencébe. 5.:Debby a sok ruha közt és nem tudja eldönteni melyiket vegye meg. 6.:Debby a kék miniruhába. 7.:Debby a piros ruhába. 8.:Debby a fekete talán túl miniruhába. 9.:Debby egy fehér ruhába. 10.:Debby épp ahogy megveszi a fehér ruhát. 11.:Chuck napszemüvegbe pózol a szobájuk előtt.
Meg még egy csomó hülyülős kép volt még. Ma olyan 9 körül már aludtunk is.

Reggel mikor felkeltünk ráérősen mentünk le reggelizni. Utána felöltöztünk és kimentünk a kertbe a hintaágyba. Egy csomót beszélgettünk ismét. Olyan délután lehetett mikor bementünk. Pár perc múlva csengettek, én mentem ajtót nyitni.
-Mrs.Morgan?-kérdezte a rendőr férfi.
-Igen?-hallottam meg anya hangját a hátam mögül.
-Ön Kyle Morgan édesanyja?-kérdezte.
-Igen én vagyok miért?-jött oda anya mellém.
-Azt hiszem rossz hírt kell közöljek magával...

19. rész

Sziasztok!:) Itt az új rész. Ez most kicsit a nyaralás emlékeiről fog szólni. Kevés szöveg és több kép.:)

A nyaralás utolsó napjaiban a parton voltunk, sétálgattunk és csak élveztük a szabadságot. Már a kocsiban ülünk és tartunk hazafele. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Derek vezet, Kyle valamit olvas a telóján Bella pedig zenét hallgat. Nekem is kéne valamit csinálni. Végül elővettem a fülesem és bedugtam a fülembe, bekapcsoltam a kedvenc zeném majd bámultam a kinti tájat. Pár perc múlva éreztem a combomon egy kezet. Oldalra nézek és Derek csillogó tekintetében elveszek, ez nem tart sokáig ugyanis figyelmét ismét az útnak szentelte de kezét nem vette el. Hátranéztem és láttam ahogy Kyle bealudt és szerintem Bella is. Annyira aranyosak együtt, Bella Kyle vállára dőlve mosolyogva szundikál. Mikor előrefordultam Derek keze feljebb vándorolt a combomon. Kicsit fészkelődni kezdtem mire hatalmas mosoly terült az arcára, hát jó ha így játszunk. Vettem a bátorságot és kezemet én is a combjára tettem és végig simítottam rajta, majd pólója szélét kicsit fentebb toltam és a nadrágja fölött végighúztam az ujjam majd újra combjára vezettem kezemet. Éreztem ahogyan kezét elveszi az én combomról majd a kormányra fonja azokat, ujjai elfehéredtek úgy megszorította a kormányt. A kocsi belement egy kátyúba ami miatt kicsit megrázkódott a jármű és kezem hozzáért büszkeségéhez, egy halk nyögést fojtott el. Megfogta kezeimet és visszatette az én térfelemre, én győztes vigyorral néztem rá majd újra az ablak felé fordultam és hallgattam tovább a zenét. Mikor belenéztem a visszapillantóba láttam, ahogy Bella rám mosolyog. Jézusom vajon mióta lehet fent? Remélem most kelt és nem látott az előbbiekből semmit. Fél órával később már a bőröndöket pakoltuk ki a kocsiból és vittük be a házba. Miután felvittem a szobámba a bőröndöm nagyon nem volt kedvem kipakolni, annyira nagyon meleg van és lusta vagyok. Inkább lefeküdtem az ágyra, elővettem a telefonom és elkezdtem nézegetni a képeket amit csináltunk.

Életem legjobb nyaralása volt. Annyira jó érezni, hogy van aki mellettem van és szeret.  Még milliónyi kép van.

1.:Derekkel éppen csókolózunk a homokba. 2.:Derekkel a derékig érő vízbe áll én pedig a nyakába. 3.:Derek hátradől és én dőlök vele együtt. 4.:Bellával napozunk. 5.:Kyleal fagyizunk 6.:Hannahval játszunk a vízbe 7.:Hannahval homokvárat építünk. 8.:A városba sétálgatunk. 9.:Vacsora közbe 10.:Egy bohóc épp kergeti Dereket. 11.:A bohóc most már engem kerget. 12.:A bohóccal egy közös kép. 13.:Hannah rémült arcot vág, mert a bohóc épp őt nézi 14.:Derek hátán vagyok. 15.: Kyle és Derek versenyt futnak úgy, hogy én Derek hátán vagyok Bella pedig Kyle hátán 16.:Végül mindannyian elestünk 17.:Motorbérlés közbe 18.:Én és Derek motorozás közbe 19.:Bella és Kyle motorozás közbe. 20.:Én mikor nyakon vágom Dereket, mert megijesztett, hogy nem működik a fék. 

Olyan régen beszéltem már Debbyvel itt kéne már aludjon. Azért hiányzik a legjobb barátnőm.

18. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy egy hete nem volt már rész csak nem tudtam haladni az írással, mert lebetegedtem. Egy hete nem voltam már suliba. De már jobban vagyok kicsit, tehát az új részt is meghoztam.:)

Anyáék egy percig nem szólaltak meg én pedig kezdtem beparázni, hogy akkor most nem örülnek vagy mi van?
-Mi kezdettől fogva tudtuk, hogy összefogtok jönni.-kezdte Jenna mosolyogva.
-Gratulálunk.-mondták Belláék.
-Köszönjük.-mosolyogtunk.
-Jó most elgondolkoztam, hogy most maradjatok-e egy szobába.-mondta anya először komolyan majd elnevette magát.-Egyébként igen Jennával mi az első pillanattól kezdve tudtuk.
Egymásra néztünk Derekkel és csak mosolyogtunk majd adtunk egymásnak egy szájra puszit.
Vacsora után hazamentünk, vagyis vissza a szállásra. Az ágyba feküdtünk összebújva de egyikünk se szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.
-Ennyire nyilvánvaló volt, hogy összefogunk jönni?-kérdeztem kuncogva.
-Szerintem igen.-nevetett kicsit Derek.
Én csak elmosolyodtam majd még jobban odabújtam és elaludtam.

Másnap csak ketten voltunk Derekkel mindenhol. Egy romantikus nap csak ketten, ez kellett már. Először a partra mentünk egy eldugottabb helyre. Feküdtem és napoztam mikor Derek megérkezett a fagyival. Elvettem tőle és elkezdtük enni.

-Fagyis lett az orrod.-kuncogott Derek.

-Ohh, hol?-nyúltam rögtön az orrom felé.

-Itt.-puszilta le a fagyit az orrom hegyéről.-Ja meg itt is fagyis vagy.-csókolt meg én pedig belekuncogtam a csókba. Hirtelen felkapott az ölébe a fagyik pedig a földre estek.

-Mit csinálsz?-nevettem.

-Csak figyelj.-kezdett el a sziklák felé menni.

-Derek, ugye tudod, hogy nem vagyok profi úszó?-kérdeztem megrémülve.

-Majd én megmentelek.-mosolygott rám.

-Ne Derek kérlek ne ugorj.-kérleltem.

-Nagy levegő.-kiáltott, amilyen gyorsan csak tudtam vettem egy mély levegőt, mert éreztem ahogy zuhanunk. A következő pillanatban már a víz alatt vagyunk én meg azt se tudom, hogyan kerüljek a víz fölé. Hirtelen egy erős kar ragadott meg a derekamnál fogva és indult meg felfelé. Mikor a víz fölé értem ránéztem Derekre és legszívesebben leszedtem volna a fejét.

-Mondtam h nem tudok úszni!-löktem el kicsit de amint tudatosult bennem, hogy ő tart nehogy elsüllyedjek azonnal megfogtam a karját és még közelebb húzódtam hozzá.

-Na mi van?-nevetett.

-Ne nevess hanem vigyél egy olyan helyre ahol leér a lábam.-utasítottam.

-Jó jó.-nevetett még mindig.

Mikor végre leért a lábam elkezdtem kicsit hangosabban beszélni Derekkel.

-Mondtam, hogy ne ugorj le de te leugrottál úgy, hogy én nem tudok úszni. Normális vagy?-kérdeztem tőle.

-Haragszol?

-Igen.-durciztam.

-Dehogy haragszol.-jött közelebb. Hátrébb akartam lépni de mikor ujjaival megérintette a vállam és egészen ujjaimig vezette lefagytam, még mindig hatással van rám. Megfogta a kezem és odahúzott magához, kezeit ezúttal derekamra tette. A számhoz hajolt de nem csókolt meg, mindössze csak súrolták ajkaink egymást. A füleimhez hajolt, kicsit beleharapott a fülcimpámba majd ajkai nyakamra vándoroltak, kezei se tétlenkedtek. Éreztem ahogy fenekemre tévednek kezei majd még közelebb húzott. Ágyékaink találkoztak nekem pedig halk sóhaj szaladt ki a számon. Kezeivel belemarkolt a fenekembe majd megemelt, lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Melleim közé csókolt nekem pedig egyre jobban szükségem volt csókjára. Kezeimmel hajába túrtam, tudtam hogy ezt imádja. Hirtelen ajkait enyémek ellen nyomta, nem tétováztam rögtön visszacsókoltam. Még jó, hogy ezen a partrészen alig voltak. Pár perc után Derek letett az öléből én pedig hátrébb léptem.

-Hűtsd le magad.-nevettem ő pedig érthetetlenül nézett rám, én lenéztem kettőnk közé. Rögtön megértette.

-Egy ilyen után ne várj mást.-nevetett majd hátravetette magát a vízbe. Én megindultam ki a partra. 5 perc telhetett el mikor Dereket láttam magam felé sétálni.

-Na mi van lenyugodtál?-nevettem

-Aha, úsztam kicsit.-nevetett ő is.

Még fél órát maradtunk, utána pedig visszamentünk a szállásra. Csak feküdtünk az ágyon és tv-t néztünk. Este felé elmentünk a városba sétálni. Egy csomó minden ilyen játék ki volt téve.

-Uuu Derek nyerj nekem valamit.-rángattam oda egy ilyen célbalövős játékhoz.-Nyerj nekem valamit.

Kifizettük a négy puskagolyóért a pénzt majd Derek lőni kezdett. Az elsőt eltalálta. A másodikat is, a harmadik félrement és már csak egy lövése maradt. Azt is eltalálta. A férfi ideadta a plüsst, amit Derek nyert nekem.

-Köszi.-adtam a szájára egy puszit.

-Naa, csak ennyit kapok?-biggyesztette le az ajkait, én szememet forgatva adtam neki egy rendes csókot majd sétáltunk tovább egy hatalmas plüssel a kezembe. Jó volt végre úgy mászkálni Derekkel, hogy a barátnője vagyok. Bár még mindig nem vagyok teljesen ellazult mellette de igyekszem.

17. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt.:)

Ma megint lent voltunk a parton. Derekkel elmentünk fagyizni. Kézen fogva sétáltunk, mindenki azt hitte szerintem, hogy járunk. Pedig ha tudnák, hogy igazából mi van köztünk. Teljesen úgy nézhettünk ki mint egy fiatal szerelmes tinipár. Útközbe néha megcsókolt, boldogat sétáltunk kézen fogva. Én is azt hinném, hogy járnak ha valakiket így látnék. Mikor visszaértünk a partra csak Bella és Kyle volt ott.
-Anyáék?-ültem le Bella mellé.
-Elmentek Hannahnak vattacukrot venni.-mondta Kyle.
-Értem.-feküdtem le a napágyra.
Ma este is elmentünk vacsorázni csak most egy másik étterembe. Most nem értünk olyan későn haza. 9 óra múlt mikor beléptünk a szobánkba. Én elmentem lezuhanyozni, utánam pedig ment Derek is. Mikor kijött a fürdőből egy szál boxerbe felnéztem a telefonomból. Akaratlanul is végigmértem, amit észrevett. Elmosolyodott és befeküdt mellém. A telefonomat letettem és mikor visszafordultam Derekkel találtam magam szembe aki hirtelen fölém tornyosult. Megcsókolt. Fordítottam a helyzeten. Ő feljebb csúszott, hogy a hátát neki tudja dönteni az ágyháttáblájának én pedig az ölében ültem. Kezét pólóm alá csúszott és a hátamat simogatta. Megcsókoltam majd lejjebb mentem, adtam egy puszit az állvonalára majd a nyakára és a kulcscsontjára. Most ő fordított a helyzeten és ő volt megint felül. Nem hajolt le hozzám hanem csak térdelt fölöttem. Én a kezemet mellkasára tettem és végigsimítottam felsőtestén egészen a V vonaláig. Ujjaimat beleakasztottam boxerjébe és meghúztam, hogy lehajoljon hozzám. Miután megcsókolt felültetett, megfogta a pólóm alját és rám nézett. Én csak bólintottam. Nem volt rajtam csak egy bugyi és póló. Miután levette rólam a pólót visszafeküdtem és húztam őt is magammal. De előtte csillogó szemekkel pásztázta a mellem. Megint én kerültem felülre.
-Annyira beindít, hogy itt ülsz az ölembe fél pucéron.-csókolt meg én pedig beleremegtem abba a csókba. Tudom, hogy Derek képes lenne leállni bármikor ha én kérném. Már sokszor megállt csak miattam. Érzem, hogy teljes mértékben megbízok benne, szóval készen állok.

*Derek szemszöge*
Tudtam, hogy tetszenek neki őszinte szavaim. Fordítottam a helyzeten, hogy felül legyek. Végigsimított az oldalamon és ujjait beleakasztotta a boxerembe ismét. Tudtam mire céloz, ezért leszálltam róla és levettem majd újra fölé hajoltam. Én is levettem róla az utolsó zavaró ruhadarabot. Láttam rajta, hogy fél egy kicsit, ezért nyugtatásként megcsókoltam. Pár másodperccel később éreztem, ahogy megfeszül alattam a teste, tudtam, hogy fáj neki. Ez annyira rosszul esett nekem, én nem akarok neki fájdalmat okozni. A hátamba mélyesztette a körmeit. Mikor elváltam ajkaitól és az arcát néztem láttam, ahogy pár könnycsepp kezd lefolyni az arcán. Letöröltem őket ujjaimmal majd újra megcsókoltam. 1-2 perccel később kezét újra hátamra tette és körmeivel végigszántott rajta, aztán keze a derekamon állapodott meg és közelebb húzott magához ezzel jelezve, hogy már nem fáj neki. Csípőnk találkozott és onnantól fogva én se tudtam visszafogni magam. Túl régóta vágyok rá. Csodálatos estét töltöttem azzal a lánnyal, akit azt hiszem megszerettem. Először csak egy lánynak láttam, akit az ágyamba vihetek. De nem, most már nem úgy gondolom. Neki ez volt az első, ő már az enyém.

Reggel mikor felkeltem Lola még aludt. Háttal volt nekem. Odabújtam hozzá és adtam egy puszit a vállára. Felém fordult és rám mosolygott de amin tudatosult benne, hogy nincs rajta semmi gyorsan feljebb húzta a takarót.
-Már láttalak este.-nevettem kicsit.
-De akkor más volt.-érvelt.
-Nem volt más.-csókoltam meg.
Felkelt és a fürdőbe ment a takaróval együtt. Remélem most már tudja, hogy az enyém és nem akarom soha elveszíteni én rettentően beleszerettem ebbe a lányba.

*Lola szemszöge*
Mikor beértem e fürdőbe nekidőltem az ajtónak és elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az előző estére. Minden szép és jó volt. Nagyon figyelmes volt velem. Egy fiú se bánt még velem így. De most már nem tudom, hogy mi van köztünk. Felsóhajtottam és felvettem a ruháimat. Mikor kiléptem az ajtón Derek az ágyon feküdt és telózott már felöltözve. Mikor észrevette, hogy kijöttem rám mosolygott és felült. Megfogta a kezem és odarántott magához, vagyis ráestem. Megcsókolt.
-Ugye tudod, hogy most már az enyém vagy?-mosolygott.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá félve kicsit.
-Azt, hogy nem akarlak elveszíteni soha.-csókolt meg. Melegség járta át a testem, annyira örültem most. A szívem is annyira kalapált, féltem, hogy meghallja. Mikor anyáék kopogtattak gyorsan szétrebbentünk.
-Jó reggelt.-jött be anya.-Gyertek indulunk a partra.
-Neked is.-mondtuk.-Rendben megyünk már is.
Mikor leértünk a partra a fiúk a vízbe mentek mi pedig Bellával elmentünk sétálni. Rögtön elkezdett kérdezősködni, hogy történt-e már valamit.
-Naa?-kíváncsiskodott.
-Ööö izéé.-kezdtem el.-Lefeküdtünk.
-Áááá és ugye most együtt vagytok?-kérdezte boldogan.
-Igen.-mosolyogtam ő pedig megölelt.
Mikor visszamentünk a partra mi is bementünk a vízbe. Kicsit arrébb mentünk Derekkel beszélgetni.
-Szerinted mikor jelentsük be, hogy együtt vagyunk?-kérdeztem.
-Nem tudom, nekem mindegy.-mosolygott.
-Ma?-kérdeztem.
-Rendben, majd vacsora közbe.-csókolt meg.
Hannahval még játszottunk kicsit a vízbe majd kimentünk, hogy bekenjük magunkat naptejjel.
Olyan 4 körül mentünk megint fel az apartmanba. 5-kor pedig indultunk vacsorázni. Mikor kihozták a kaját és mindenki elkezdett enni mi Derekkel megszólaltunk.
-Khmm. Mondani szeretnénk valamit.-kezdtem.
-Igen?-nézett rám anya mosolyogva.
-Mi Derekkel..-felsóhajtottam.
-Együtt vagyunk.-fejezte be helyettem Derek.

16. rész

Sziasztok!:) Bocsi ha sokat vártatok az új részre, de ma már fel is tettem az a lényeg:)

Az évzáró nagyon unalmas volt. Majdnem elaludtunk Debbyvel. Miután elindultunk haza sok sikert kívántam Debnek az estéhez és mondtam neki, hogy mindenképpen mesélje majd el, hogy mi volt. Mikor hazaértem levettem a magassarkúmat amitől már rettentően fájt a lábam. Ledőltem az ágyra és bámultam a plafont. Holnap össze kell pakolnom, mert holnap után már indulunk is. Megint jön velünk Bella szóval legalább elleszek vele.

Másnap reggel viszonylag korán keltem. Debby átjött délután egy körül, hogy segítsen összepakolni.
-Na és mi volt tegnap?-faggattam.
-Hát..ugye jött értem és elvitt a Temze partjához és ott leültünk és először csak ilyen alap témákról beszélgettünk. Aztán feljött az a téma amiről akartam vele beszélni. Elmondtam neki, hogy szarul esett, hogy nem jelentkezett két napig és, hogy nekem kellett felhívni. Ő meg azt mondta, hogy megijedt az érzéseitől, mert az előző barátnője is csúnyán átverte.-mesélte Debby.
-De attól rólad nem kellett volna még, hogy ezt gondolja.-csodálkoztam.
-Várj még nem fejeztem be. Szóval. Bocsánatot kért és megígérte, hogy soha többet nem fordul ilyen elő. Ekkor én elmosolyodtam csak és a Temzét kezdtem bámulni. Megfogta a kezem, felállt és engem is húzott magával. Megfogta az arcom és megcsókolt. Én pedig kérdeztem utána, hogy mi van akkor most köztünk ő pedig azt mondta, hogy az ő részéről egy remek kapcsolat kezdete. És annyira cuki volt.-mosolygott Debby.
-Ááá de örülök nektek.-öleltem meg.
-Remélem Derekkel ti is egymásra találtok minél hamarabb.-ölelt vissza.
-Én is remélem.-suttogtam meglepődve magamon.-Na de segíts pakolni.
-Jó jó.-nevetett fel.
Most viszonylag elég hamar sikerült bepakolni. Debby olyan 6 körül ment haza. De előtte még elköszöntünk egymástól, jó utat kívánt. Ma este itt alszik nálunk Bella, hogy könnyebb legyen reggel az indulás. Gyorsan elmentem zuhanyozni, hajat mosni. Ezek után kifestettem a körmöm. 9 óra lehetett mikor lefeküdtem aludni.

Reggel fél hatkor keltünk. Gyorsan siettem a fürdőbe aztán utánam ment Sarah is. Tettem egy kis sminket meg felöltöztem. A táskáimat levittem a nappaliba. Ettem egy pirítóst és már csak azt veszem észre, hogy fél 7 van. Már mindenki útra készen sorakozott a nappaliban. Pont egyszerre mentünk Ki Derekékkel, megint úgy megyünk a kocsival, hogy Derek, Bella, Kyle és én a Derekékével. Anya, Jenna, Sarah és Hannah pedig a miénkkel. Mi ültünk hátul Bellával, Kyle vezetett Derek pedig az anyósülésen. Bellával a szokásos kommunikációs formánkat felvettük. Ezt csak akkor használjuk mikor a fiúk itt vannak.
Én: Na mizu a bátyámmal?:D
Bella: Összevesztünk csúnyán a múltkor:/
Én: Min?:o
Bella: Elég féltékeny típusúak vagyunk mind a ketten..
Én: Ja értem:o
Bella: De már kibékültünk:)
Én: Na az a lényeg:)
Bella: Igen:) És veletek mi újság van?:D
Én: Még mindig semmi...szokásos. Barátok, akik csókolóznak.
Bella: aúú:/ semmi tényleg?
Én: semmi..
Bella: Tuti egymásra találtok csak idő kell hozzá:)
Én: Remélem:)
Bella: Biztosan:)

Még fél óra van az útból. Ezt az időt zenehallgatással, hülyéskedéssel és beszélgetéssel töltöttük. Mikor megérkeztünk az apartmanba ami mellesleg nagyon szép volt már kívülről is, beosztottuk, hogy ki hol fog aludni. Anya, Sarah, Jenna és Hannah a négyágyasba, Kyle és Bella a másik kétágyasba és én Derekkel megint egy kétágyasba. A szoba is nagyon szép volt, mikor beléptünk egy kis előszobaszerűség fogadott minket. Mikor beljebb mentünk volt egy kis konyha, balra volt a szobánk, ahonnan a fürdő nyílt. Gyorsan lepakoltunk és mentünk is a partra. Hannah rögtön hívott, hogy menjek vele a vízbe. Ott labdáztam vele egy kicsit majd visszamentünk a partra. Bellával már vagy 15 perce csak fekszünk és napozunk. Egyszer csak megérzek egy vízcseppet a hasamon, kinyitom a szemem és Derekkel találom magam szembe. Jobbra nézek és, ahogy látom Kyle is itt van. Ennek úgy érzem nem lesz jó vége. Hirtelen Derek felkapott az ölébe és a víz felé indult velem.
-Derek nee.-kiabáltam de nem állt meg.-Derek nem mondom még egyszer.
Már éreztem, hogy vízbe vagyunk és megáll.
-Letennél végre?-kérdeztem.
-Hát ha ezt akarod.-és elengedett én pedig beleestem a vízbe. Nem tudtam levegőt venni előtte, ezért kapálózva jöttem fel a víz alól.
-Nem így értettem.-ütöttem meg a mellkasát.
-Azt mondtad tegyelek le, hát én letettelek.-nevetett.
-De akkor se így értettem.
-Vegyél egy nagy levegőt.-mondta.
-Mi? Minek?-értetlenkedtem.
-Csak csináld.-utasított. Megindult felém és lehúzott a víz alá. Most még időben sikerült levegőt vennem. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy Derek ott van velem szembe. Megfogta a kezem és megcsókolt a víz alatt, majd felhúzott.
-Na igaz nem haragszol?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-A francba is nem tudok rád haragudni.-nevettem.
Megfogta a kezem és a sziklás részhez húzott. Ott nekidöntött egy sziklának és újra megcsókolt. Kezét a derekamra tette a másikkal pedig az arcomat fogta. Nekem a kezem rögtön vizes hajába csúszott. Keze szinte bejárta egész testemet. Belegondolva, hogy csak egy fürdőruha választ el minket, beleborzongtam. Remélem nem vette észre. Pár percig még csókolóztunk majd elváltunk egymástól és visszaúsztunk a parthoz. Mikor visszamentem már Bella ott volt.
-Na mi van téged is beledobtak?-kérdezte nevetve.
-Igen, téged is?-nevettem.
-Mondhatjuk.
Délután 4-kor mentünk vissza a szobánkba. Én elmentem zuhanyozni, mikor épp szálltam ki a kabinból és magam köré tekertem a törölközőt benyitott Derek.
-Kopogni nem szokás?-kérdeztem.
-Nem.-mosolygott és végigmért.-Anya szólt, hogy siessünk mert fél óra múlva megyünk a városba.
-Rendben.-mondtam.-Kimennél?
-Ha nem muszáj akkor nem.-mosolygott még mindig.
-De muszáj, szóval kifelé.-toltam az ajtó felé.
Gyorsan felöltöztem és kimentem. Utánam Derek is ment zuhanyozni.
Egy étterembe mentünk vacsorázni. Utána pedig még sétálgattunk a városba. 11 körül értünk haza. Nagyon fáradtak voltunk ezért hamar el is aludtunk.

15. rész

Sziasztok!:) Remélem a felvételizők ügyesek voltak tegnap, és ment nekik.:) Itt az új rész:)

Este rám írt facebookon Derek.
Derek: Szóval..
Én: Hagyjuk.
Derek: Ne ne hagyjuk :DDD szóval minek is kellett az neked?
Én: Mondom hagyjuk.
Derek: Lol ne már :DD
Én: Mert nem lehet nálam?
Derek: De, de kinek?:$ Csak nem nekem?
Én: Hülye :DDD
Derek: Szóval nekem:$
Jó erre inkább nem válaszoltam. Mentem aludni inkább.

Reggel mikor felkeltem lementem reggelizni. Még tegnap előtt megbeszéltük, hogy ma este átmegyek Derekhez filmezni. De semmi kedvem most, vagyis van kedvem. Csak tudom, hogy felfogja hozni a témát. Ahjjj...túl kell éljem az estét. Déltuán elmentem Sarahval a plázába vásárolgatni. 6 körül értünk haza. Megvacsoráztunk én pedig fél nyolcra mentem Derekhez. Köszöntem az anyukájának és már indultam is fel a szobájába. Mielőtt benyitottam volna sóhajtottam egyet. Mikor beléptem ő az ágyon ült nekem háttal.
-Hello.-köszöntem.
-Szia.-nézett hátra mosolyogva.
Letettem a táskám a fotelbe és odamentem megnézni milyen filmek vannak neki letöltve. Végül a Szerencsecsillagot néztük meg. Azt a filmet is imádom. Eddig nem hozta fel a témát. Remélem nem is fogja. Mikor vége lett a filmnek negyed 10 volt. Már csak azt veszem észre, hogy Derek ölében ülök és csókolózunk. Annyira szeretem mikor megcsókol, teljesen elveszek. Úgy érzem nincs senki a világon csak mi ketten. Mind a ketten térdeltünk az ágyon és épp Derek pólóját veszem le. Kezemet végighúztam a mellkasától egészen a nadrágjáig, megfogtam az övénél és magamra húztam. Percekig csak csókolóztunk, ő simogatott. Teljesen odavoltam. Már rajtam se volt rajtam a felsőm csak a melltartóm.
-Istenem.-sóhajtottam fel.-Nem értem miért akartam eddig várni.
Derek megcsókolt és rám nézett.
-Amíg visszavesszük a felsőnket, addig eszedbe jut.-mondta halkan.
Leszállt rólam és a kezembe adta a felsőm majd felvette a sajátját. Jézusom, képes lettem volna odaadni magam neki? Úgy, hogy nem is járunk. Még jó, hogy volt annyi esze neki, hogy leállítson. A múltkor is leállt és most is. Más fiú már rég kihasználta volna azt, hogy így elgyengültem. Felvettem a felsőm ő pedig odajött és megcsókolt.
-Köszi, hogy leállítottál.-mondtam.
-Hidd el nehéz volt.-mosolygott, én meg csak elnevettem kicsit magam.
Fél óra múlva csörögtem anyának, hogy itt aludhatok-e. Simán megengedte, mivel Jennával nagyon jóba vannak. Nem hoztam pizsit, ezért Derek adott egy pólót. Olyan 11 körül aludtunk el.

Reggel olyan 10 körül mentem haza. Sarah ott ült a konyhába és a reggeli kávéját iszogatta.
-Na mi volt?-mosolygott rám sunyin.
-Mi lett volna?-értetlenkedtem.
-Ne csináld már. Lefeküdtetek?-kérdezett rá.
-Majdnem.-sóhajtottam fel.
-Hogy-hogy csak majdnem?
-Leállított.-mondtam.-Vagy a fejembe látott vagy nem tudom.
-Leállított?-kerekedett ki a szeme.-Basszus, ott aludtál nála és leállított? Ezt a fiút nehogy elveszítsd. Ez szeret.
-Micsoda?-kérdeztem.-Nem hiszem.
-Gondolkozz el rajta.-kacsintott majd felment.
Derek szeretne? Mi? Tuti nem. Csak szórakozik velem tuti. Vagy nem? Túl sok a kérdés. Mondjuk a hotelbe is simán megtehette volna meg tegnap is, de nem tette. Melyik fiú csinálna ilyet? Nem tudom mit higgyek. Felmentem a szobámba és megtanultam holnapra. Derek ma egész nap tanult. Lassan Május és jön neki az érettségi. Jövőre ilyenkor én is az érettségi miatt fogok izgulni. Már most görcse rándul a gyomrom ha rágondolok. De már csak másfél hónap és nyár. Alig várom már.
Estefele láttam az erkélyről, hogy a velem szembelévő szobába Derek nagyon tanul. Innen is észrevettem, hogy nagyon feszült. Biztos a tanulás miatt.

*3 hét múlva*
Derek ma írja az érettségit, nagyon szurkolok neki. Az elmúlt hetekbe nagyon tanult.
Miután ezen a héten letudta az érettségit hétvégén megbeszéltük, hogy találkozunk szombaton. Pénteken olyan 6 után ért haza láttam. Mikor felért a szobájába ledőlt az ágyra és a plafont nézte. Hirtelen gondoltam egyet és leszaladtam a lépcsőn.
-Átmentem Derekhez.-kiabáltam.
-Rendben.-szólt vissza anya.
Mikor kopogtattam az anyukája nyitott ajtót. Megkérdezte, hogy hogy vagyok aztán engedett is tovább Derekhez. Mikor benyitottam a szobájába láttam, hogy elaludt. Olyan édes mikor alszik. Hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki egy puszit a szájára. Kicsit megmozdult és aludt tovább. Ráültem a csípőjére, lehajoltam és megcsókoltam rendesen. Semmi... Belepusziltam a nyakába majd újra megcsókoltam. Még megijedtem, mert olyan gyorsasággal fordított maga alá.  Szinte egy másodperc volt.
-Már hiányoztál.-csókolt meg.
-Te is nekem.-mosolyogtam.
Annyira furcsa kapcsolatunk van. Csókolózunk, mindenhova kézen fogva járunk, ölelkezünk és stb. Mások simán azt hiszik, hogy együtt vagyunk de nem. Ha tudnák, hogy milyen a kapcsolatunk. Derek mellém feküdt én pedig a mellkasára tettem a fejem. Olyan 8 óra lehetett mikor lentről anya hangját hallottam (??). Derekkel lementünk és láttam, ahogy anyáék lent beszélgetnek. A két családból mindenki lent volt csak mi nem.
-Na végre lejöttetek. A nyaralást beszéljük éppen. Ugye már csak két hét és vége a sulinak.-kezdte Jenna.
-És úgy beszéltük meg, hogy suli után 2-3 nappal már indulunk is.-mosolygott anya.
-És hova megyünk?-kérdeztem.
-Brighton.-mondta Jenna.
-Tengerpart?-csillogott fel a szemem.
-Igen.-mosolygott anya.
-De jóóó.-örültem meg.

A következő hetekben már alig kellett tanulni. Dereknek is sikeres érettségije lett, aminek nagyon örültünk. Megkaptuk az évégi bizonyítványunkat is már. Ma van a szokásos évzáró. Debby itt van nálunk és együtt készülünk.
-Na de rég hallottam rólatok Chuckkal.-mosolyogtam.
-Ja hát öö nincs semmi.
-Debby nekem nem tudsz hazudni.-ültem le az ágyra.
-Lefeküdtünk.-sóhajtott fel.
-Ááá.-álltam fel és megöleltem.-Szóval együtt vagytok.
-Épp ez az.-ült le most ő az ágyra.-Nem mondta még ki. Szóval nem vagyunk együtt.
-De hisz ha lefeküdtetek..-kezdtem el.
-Én is azt hittem.
-Beszélj vele.-tanácsoltam neki.
-Nem beszélünk már 2 napja.-mondta.
-Ooo jajj.-szomorodtam el.
-De fel fogom hívni. Beszélni fogok vele. Nem érdekel velem nem bánhat így.-állt fel.
-Ez a beszéd.-mosolyogtam rá biztatóan.
Debby elővette a telefonját és hívta Chuckot.
-Ööö szia.-kezdte.-Beszélhetnénk valamikor négyszemközt?...Ma?...Rendben jó lesz....Oké szia.
-Naa?-kíváncsiskodtam.
-Ma találkozunk évzáró után. Jön értem este 7 körül.-mosolyodott el Deb.
-Az jó.-öleltem meg.

14. rész

Sziasztok!:) Köszönöm az előző részhez a megtekintéseket:) Itt is az új rész:D

Másnap anya keltett, hogy van hír Derekről. Sietősen öltöztem fel és mentem le a nappaliba, ahol Jenna, anya, és Kyle volt. Leültem én is az asztalhoz és vártam, hogy valaki megszólaljon.
-Ugye tegnap nagyon rosszul volt Derek estére pedig le kellett kötözni az ágyhoz, mert nem volt magánál.-kezdte el Jenna én pedig egyre kíváncsibb lettem.-Ezt az állapotot pedig a hiány váltotta ki.
-Ööö ezt nem teljesen értem.-mondtam.
-A hiány, egy drog hiánya. Derek valami drogot vett be vagy adtak neki.-mondta Jenna.-Lola nem láttad valami ismeretlen fickóval vagy valakivel? Vagy, hogy nem figyel az italára és valaki beletette? Nem hinném, hogy Derek drogozna. Sose drogozott.-akadt ki Jenna.
-Nem nem láttam senkivel.-kezdtem el gondolkozni.-Vagyis..
-Vagyis mi?-nézett rám.
-Ismered az előző barátnőjét? Jessicát.
-Igen ismerem, persze.-mondta értetlenül.
-Vele volt az este.-mondtam ki még mindig nehezen.
-Jessicával?
-Igen, sőt nagyon is jól elvoltak. Aztán mikor Derek felakart állni Jessica fogta meg a kezét és vitte be a mosdóba.-emlékeztem vissza.
Itt Jenna nagyon elgondolkozott majd hirtelen felállt és elment mi pedig csak kikerekedett szemekkel néztünk utána. Jessica tette volna a drogot az italába? Nem nem hiszem, nagyon is józannak nézett ki Derek. Felálltam és felmentem a szobámba, majd felhívtam Debbyt és elmeséltem neki mindent.
-Várj, szerinted ő tette Derek italába?-kérdezte Deb.
-Igen, vagyis nem tudom. Lehet.
-Tíz perc és ott vagyok.-tette le a telefont.
Debby tényleg itt volt 10 perc múlva. A szobámba voltunk és gondolkoztunk, hogy most mit csináljunk. Végül eldöntöttem, én beakarok menni Derekhez. Felálltam és készülni kezdtem, majd a lépcsőn lementem. Debby csak értetlenkedve jött utánam. Az út csendben telt. Mikor beértünk a kórházba megkérdeztem a pultnál, hogy hol találom Dereket. Megkerestük a 114-es szobát és bementem. Ott feküdt és szerintem aludt. Közelebb mentem és leültem az ágya melletti székre. Csak néztem percekig majd megszólaltam.
-Tudom, hogy nem hallod, amit mondok de.-sóhajtottam fel.-Nagyon rosszul esett, hogy Jessicával lefeküdtél. És azt hiszem én többet érzek barátságnál. De nem tudom mi van most köztünk, mert valamikor full cuki vagy valamikor meg Jessicával vagy.-folyt le egy könny az arcomon és felálltam. Vagyis csak akartam, mert egy kéz megfogta a kezem. Megijedtem. Odanéztem és Derek fent volt. Beszédre nyitottam a szám de megelőzött.
-Igen, mindent hallottam.-tudta mit akarok kérdezni. Nem tudtam mit mondani. Zavarba jöttem.-Gyere ide.
Odahajoltam hozzá, pár milliméter volt a szánk között. Nem bírta sokáig hamar közelebb hajolt és megcsókolt. Mikor elváltam tőle rám mosolygott.
-Jessica tette a drogot az italomba.-szólalt meg.
-Micsoda?-kerekedett ki a szemem.
-Nem sokkal azelőtt mielőtt bejöttél itt volt anyámmal és bocsánatot kért. Meg bevallt mindent.-rántott vállat.
-De utálom azt a ribancot. Megölöm.-motyogtam.
-Szóval nem saját akaratomból feküdtem le vele. Ecstasy-t adott nekem. Ettől a drogtól megnövekedik a vágy akarata bárkivel képes az ember olyankor lefeküdni.-mesélte Derek.
-Értem.
-Haragszol még?-kérdezte.
-Nem.-mosolyogtam rá kicsit.
-Biztos?-kérdezte megint.
Odahajoltam és megcsókoltam.
-Szerinted haragszok?-kérdeztem vissza. Válaszul egy csókot kaptam amin elnevettem magam.
-Na és mikor jöhetsz haza?
-Azt mondták az orvosok, hogy holnap. Mivel csak egyszer kaptam az anyagból nem szoktam rá. 1 napja nem vettem be. Innentől kezdve mindennap 2-3 liter vizet kell igyak, hogy kiürüljön a szervezetemből minden méreganyag.-mondta Derek.
-Értem, majd én felügyelek rád.-mosolyodtam el.
-Azt ajánlom is.-nevetett.
Még 5 percig bent voltam majd elköszöntünk és én visszamentem Debbyhez, aki kint várt.
-Na mi az?-kérdezte Debby.
-Jessica Ecstasy-t tett az italába.-vázoltam a helyzetet.
Elmondtam még neki, hogy holnap hazajöhet Derek meg, hogy kibékültünk stb. De még mindig nem vagyunk együtt. Ez az ami a legjobban feldühít. Debbyt hazadobtam majd hazamentem. Otthon anyának elmeséltem, hogy mi történt. Nagyon meg volt lepődve, hogy egy ember, hogy képes ilyesmire. Hát én sem értem.

*5 nappal később*
Dereket hazaengedték és egyre jobban gyógyult. 3 nap után már nem is látszott rajta semmi. Rendesen járt suliba mintha misem történt volna. Kérdezgette mindenki de annyit válaszolt, hogy jól van. És ez tényleg látszott rajta. Ma suli után mikor hazamentem anya a nappaliban várt.
-Holnap jön Sarah nénikéd.-mondta anya.
-Áááá de jó.-örültem meg. Nagyon imádom anya testvérét. 30 éves és nagyon jól kijövök vele.
Holnap péntek és jön át Derek, legalább betudom mutatni neki. Gyorsan megtanultam másnapra. Este átjött kicsit Derek. Beszélgettünk, hülyültünk meg mondtam neki, hogy holnap jön a nénikém.
-Az jó, majd megismer.-kacsintott.
-Ja ja.-nevettem.

Másnap boldogan jöttem ki a suliból és siettem haza, hogy végre láthassam Saraht.
-Helloo.-ugrottam a nyakába.
-Szia Lola, de megváltoztál. Igazi szupermodell lett belőled ezalatt a félév alatt.
-Ohh ne hazudj már.-nevettem.
Sokat beszélgettünk, mint kiderült sokáig lesz itt. Mikor ránéztem az órára 7 órát mutatott. Mindjárt jön át Derek. Gyorsan felmentem átöltözni valami másba. Sarah szobája az enyém mellett van. Vagyis van az én szobám aztán a fürdő és a vendég szoba és az én fürdőmbe nyílik még egy ajtó. Egy darabig közös fürdőnk lesz. Ő lent volt én pedig a fürdőbe. Bementem a vendég szobába, ami most az ő szobája volt és szétnéztem. Ezek szerint már berendezkedett. A táskája ott volt a fal mellett. Egy ruha kicsit kilógott belőle. Azt megigazítottam és becipzároztam a táskát.

10 perc múlva Derek csengetett én pedig boldogan mentem ajtót nyitni. Ma itt vacsorázik.
-Sarah ő itt Derek, Derek ő itt a nénikém Sarah.-mutattam be őket egymásnak.
Kezet ráztak, Sarah rögtön megkedvelte Dereket. Kérdezte is, hogy mi akkor most együtt vagyunk vagy nem vagy mi van köztünk mi pedig szokásosan rávágtuk azt, hogy barátok. Ja..barátok, furcsa barátok. A vacsora nagyon jól telt. Derek felment a mosdóba addig Sarah kikérdezett, hogy mi van köztünk. Mikor lejött Derek én az ajtóig kísértem, ahol még beszélgettünk kicsit. Egyszer csak ott termett előttünk Sarah.
-Jó figyelj Derek.-kezdte.-Jó fiúnak tűnsz meg minden. De egyszer kérdezem meg. Mit vettél ki a táskámból?
-Tessék?-kérdezte meglepetten Derek.-Én semmit.
-Te voltál utoljára a fürdőbe ahonnan az én szobám nyílik és a táskám be volt cipzározva most meg nincs.
-De én akkor sem vettem ki semmit.-magyarázta Derek.
-Sarah-néztem rá.
-Hallgass most Lola. Mit vettél ki?-kérdezte megint.-Nem hiszem, hogy lopós vagy, mert jófiúnak tűnsz. De mit vettél ki?
-Mondom, hogy semmit.-mondta megint Derek.
-Bizonyítsd.-Sarah.
-Még is hogyan?-Derek.
-Ürítsd ki a zsebeidet.-mondta Sarah.
-Micsoda? Maga tényleg azt hiszi, hogy én voltam?
-Ürítsd ki a zsebeidet.-ismételte el még egyszer Sarah.
-Majd én bizonyítok.-mondtam.-Én voltam, én turkáltam a táskádba.
-Mi?? Miért?-döbbent le Sarah.
-Ezért.-vettem ki a zsebemből az óvszeres tasakot. Sarah teljesen ledöbbent, és ahogy láttam a szemem sarkából Derek is.
-Ööö bocsánat Derek.-mondta Sarah.
-Semmi baj.-mondta még mindig ledöbbenve.-Na én szerintem mentem. Sziasztok.
-Most muszáj volt leégetned?-mondtam dühösen.
-Lola, várj.-fogta meg a karom.-Ti már lefeküdtetek?
-Mi?? Nem.-mondtam.
-Akkor miért kellett az neked?-csodálkozott.
-Mert.-mentem fel a szobámba.
Ááá Derek most nem tudom mit gondol rólam. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

13. rész

Sziasztok!:) Köszönöm a plusz feliratkozót!:) Itt is az új rész:)

6 előtt kezdtünk el készülni. Először én mentem zuhanyozni utánam pedig Debby és aztán Bella. Felvettem a ruhám és amíg Bella zuhanyzott Debby megcsinálta a sminkem. Mikor Bella kijött és felvette a ruháját mondta, hogy megcsinálja a hajam. Nagyon ügyes, elmehetne egy fodrásznak. Ezután amíg én megcsináltam Debby sminkjét addig Bella a hajával bíbelődött. Utána pedig mi vettük kezelésbe őt. Nem vagyok olyan jó mint Bella de jobban értek a hajhoz mint Debby szóval én csináltam a haját ő pedig a sminkjét. 6:56-ot mutatott az óra mikor készek lettünk. Már lent várakoztak a fiúk, megérkezett közbe Chuck is. Kyleal bemutatkoztak egymásnak. Elköszöntünk anyától és mentünk is. Chuck kocsijával mentünk, mert az 6 személyes.
Mikor bementünk rögtön a pultot vettünk célba mint mindig és kértünk egy bemelegítőkört. Chuck és Derek kiment, mert Chuck a pénztárcáját a kocsiba hagyta. Én addig Debbyvel táncoltam Bella pedig Kyleal. 5 perc múlva arra leszek figyelmes, hogy Derek a pultnál áll és néz mosolyogva. Hirtelen Jessicát látom meg, odamegy Derekhez és beszélgetésbe kezd vele. Tök normálisan most nincs kiakadva vagy valami. Jó mindegy nem érdekel nem figyelek rájuk. Kb 10 perc telhetett el mikor már csak azt látom, hogy Jessica Derek karját fogja és valamerre elindulnak. 3 perc múlva utánuk mentem és megálltam a mosdó előtt. Hangokat hallottam bentről, ezek megint lefeküdtek? Hát ezt nem hiszem el, most van elegem Derekből. Megfogtam Debby kezét majd húzni kezdtem és mondtam, hogy haza akarok menni. Nem értette, de aztán szipogva elmeséltem neki.
-Várj szólok Chucknak, hogy dobjon haza minket.-és mikor megfordult látta, hogy Chuck egy másik csajjal táncolt és elég közel állnak egymáshoz.-Menjen az is a picsába. Gyere menjünk innen.
Szóltam gyorsan Kylenak, hogy hazamegyek. Mikor hazaértünk felmentünk a szobámba és én sírni kezdtem. Debby pedig ott ölelgetett de láttam rajta, hogy ő is bekönnyezik mikor eszébe jut Chuck. Ott pityeregtünk ketten.

Reggel mikor felkeltem pocsékul éreztem magam. Kimentem a fürdőbe és mikor megláttam az arcom megint bőgni támadt kedvem, lefolyt smink, a szem alatt karikák és vörös szem. Pár perccel később Debby is bejött.
-Jézusom, hogy nézek ki?-kerekedett el a szeme.
-És én? Nézz csak rám.
Lemostuk a sminket utána pedig az arcunkat mostuk meg hideg vízzel. Tettünk egy kis korrektort hátha segít. Nem sokat használt de legalább a karikákat nagyjából eltüntette. Ma egész nap ott volt nálunk Deb. Délután lehetett mikor Derekék háza előtt megállt egy kocsi és Derek meg Jessica szálltak ki.
-Gyere bekísérlek.-mondta Jessica.
-Nem kell, hagyjál már.-mondta Derek.
-Hát jó, de vigyázz magadra.-adott neki egy puszit majd beszállt a kocsiba és elhajtott.
Láttam, hogy Derek eltántorog az ajtóig majd meglát és eljön a kerítésig.
-Szia Lola.-próbál mosolyogni.
-Hagyjál már Derek.-mondtam.
-Most mi bajod van?-kérdezi totál döbbenten.
-Ne játszd itt, hogy nem tudod miről van szó. Tegnap este a buliba elég jól elszórakoztatok Jessicával a mosdóba.-mondtam kínosan felnevetve.
-Micsoda?-döbbent le még jobban.
-Istenem legalább vállald fel.-fordultam meg és Debbyt magam után húzva felmentünk. Az erkélyajtóból láttam, ahogy Derek odahány az udvarra. Kijött Jenna és fiát felsegítve próbálta felvinni a házba. Egyik pillanatban Derek hirtelen összeesett.
-Jézusom, DEREK!-kiabálta Jenna. Na itt kimentem az erkélyre.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem tudom de hívd a mentőket gyorsan!-ordította.
Elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam a mentőket. Azt mondták 10 perc és itt vannak. Debbyvel leszaladtunk és átmentünk Jennáék udvarára. Chuck is hirtelen itt termett és kérdezősködni kezdett, hogy mi történt. Mikor megérkezett a mentő, felrakták egy hordágyra Dereket és a mentőautóba rakták. Jenna és Chuck ment vele.
-Ha mérges vagy rám, mert táncoltam azzal a lánnyal ne haragudj de nem hagyott addig békén amíg nem táncolok vele. Ott mászott rám fele.-mondta Chuck Debnek mielőtt felszállt volna.
Mi Debbyvel ledöbbenve álltunk ott az út közepén. 1 percig biztos mozdulatlanul álltunk majd felmentünk vissza a szobámba. Debby küldött egy üzenetet Chucknak, hogy szóljon ha megtudják azt, hogy mi baja van Dereknek.
Estefelé átjött Bella és kikérdezett minket teljesen. Miután elmeséltünk mindent totál le volt döbbenve.
-Jézusom és tudtok róla valamit azóta?-kérdezte.
-Nem nagyon, egy órája küldött Chuck üzenetet, hogy még valami tesztet csinálnak meg de nagyjából jól van.-mondta Debby.
-Ha már Chuckról van szó, tudom hogy rosszul esett azzal a csajjal látni de én ott voltam. Láttam, ahogy az a csaj ott nyomul Chuckra, de nem érdekelte őt. Mikor már vagy 10 perce ott nyomult elege lett Chucknak és belement a táncba. Nem sokáig táncoltak. Utána odajött hozzánk és kérdezte, hogy hova tűntetek mi pedig mondtuk, hogy hazajöttetek mert Lol nem érezte jól magát.-mondta el egy szuszra ezt Bella.
-Értem.-mosolyodott el kicsit Deb.
Sokat beszélgettünk és Bella tök kedves volt elterelte a figyelmünket vicces sztorikat mesélt meg minden.