24. rész

Sziasztok!:) Ez az utolsó előtti rész!:) Jó olvasást:)

*1 hónappal később*
Mára már nagyjából jó kedvem van de néha-néha még előtörnek az emlékek és esténként sírva alszok el. Anya nagyon belevetette magát a munkába lő is léptették. Derekkel azóta is együtt vagyunk, Debby és Chuck összevesztek nagyon durván de azóta már kibékültek. Vagyis én meg Derek segítettünk nekik. Ma van a hónapfordulónk Derekkel. Már 2 hónapja együtt vagyunk. Azt mondta öltözzek fel csinosan, mert elvisz vacsorázni. Lassan vége a nyárnak már csak 2 hét van belőle. Nem olyanra sikerült igaz amilyenre akartam de volt benne szép is meg rossz is. Már nagyba készülődök. Lezuhanyoztam a hajamat begöndörítettem, tettem egy kis sminket már csak a ruha kellett. Még mindig tartózkodom kicsit a túl színes darabokhoz. Felvettem most inkább egy fekete ruhát. Annyira sötét miniruháim nincsenek csak két fekete, a többi mind piros, kék, sárga meg minden nekem azokhoz most nincs kedvem. Már 7 óra van, most sétálok lefele a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokon megbotlok de két erős kar megfog.
-Össze ne törd magad a hónapfordulónkon.-nevetett Derek.
-Nem állt szándékomba.-mosolyogtam rá, majd adtam neki egy szájra puszit.-Anya akkor mi elmentünk.
-Rendben érezd jól magad kicsim.-jött ki anya a szobájából és megölelt.
Mikor kiértünk a kocsihoz Derek kinyitotta nekem az ajtót, én beszálltam majd becsukta és megkerülte a kocsit és ő is beszállt. Útközbe halkan ment a zene a kocsiba, én csak a tájat néztem. Mikor megérkeztünk Derek kinyitotta nekem a kocsiajtót majd be is csukta. Megfogta a kezem és bementünk. Az este további része nagyon romantikusan telt. Talán el is felejtettem erre az estére minden rosszat. Sikerült velem elfelejtetnie.

*Debby szemszöge*
Ma Loláék elmentek Derekkel vacsorázni én pedig most itt vagyok Chuckéknál. Nézzük éppen a filmet mikor hirtelen hányingerem lett. Gyorsan felkeltem és rohantam is a fürdőbe. A wc felé hajolva kijött belőlem minden. Hallottam,a hogy Chuck benyit.
-Menj ki kérlek.-mondta neki.
-Ne hülyéskedj dehogy megyek ki.-jött közelebb és elvette a hajam az arcomból. Én pedig újra a wc fölé hajoltam. Vagy 10 percig bent lehettünk. Mikor úgy éreztem, hogy ennyi volt felálltam és megmostam a fogam. Chuck végig ott állt a fürdőbe és szerintem gondolkozott.
-Héé Debby nem vagy terhes?-kérdezte, kérdésén elmosolyodtam.
-Nem, szedek fogamzásgátlót.-mondtam.-Szerintem csak elrontottam a gyomrom.
-Ja jó már megijedtem.-sóhajtott fel én pedig szerintem furi fejet vágtam, mert folytatta.-Nem mintha nem akarnék gyereket, mert akarok csak még nem most. Fiatalok vagyunk még.
-Persze megértem.-mosolyogtam.
-Miért te akarsz?-kérdezte.
-Ja.-mikor megláttam ijedt fejét elmosolyodtam.-Majd egyszer.-tettem hozzá.
-Jaa.-nevetett fel, majd odajött és megcsókolt.
Az este további részébe végignéztük a filmet majd el is aludtunk.

Másnap én keltem fel hamarabb, itt feküdtem Chuck mellkasán. Megfordultam, hogy rálássak arcára. Olyan édesen aludt, ajkai el voltak távolodva kicsit egymástól. Odahajoltam és megcsókoltam.
-Hmm ilyen ébresztést máskor is csinálj.-motyogta majd maga alá fordított és megcsókolt. 10 percig csak csókolóztunk, kicsit kezdett elmélyülni az egész mikor a hasam megkordult.
-Hallom éhes vagy.-motyogta ajkamba Chuck.
-Igen, lemegyünk enni?-kérdeztem.
-Ugye most csak szórakozol?-kérdezte nevetve.
-Nem, éhes vagyok. Hűtsd le magad nagyfiú.-nevettem fel és kibújtam alóla.
Pár perccel később ő is csatlakozott hozzám és elkezdtük csinálni a palacsintát.
Délután találkoztunk Loláékkal és elmentünk moziba.

Facebook csoport

Sziasztok!:) csináltam egy facebook csoportot. Aki szeretne csatlakozzon!:)

https://www.facebook.com/groups/776791062412497/

23. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt:)

Reggel mikor felkeltem szurkoltam, hogy csak egy álom volt az egész de rá kellett jöjjek, hogy megtörtént nem csak egy álom volt sajnos. Nagy nehezen elmentem a fürdőig és felöltöztem. Először egy színes felsőt akartam felvenni de nem volt hozzá kedvem. Inkább felvettem egy teljesen fekete szettet. Egyszerűen nem tudtam mosolyogni. Tegnap jó volt hallani a hangját, akkor elmosolyodtam, miatta. De most semmi sincs ami miatt mosolyoghatnék. Mikor lementem a nappaliba anya lent beszélgetett Derekékkel. Derek rám nézett és elkezdett közeledni majd megölelt. Én nem csináltam semmit csak álltam ott majd kibújtam öleléséből és a konyha felé vettem az irányt. Ittam egy pohár narancslevet majd visszamentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és csak bámultam a plafont. Jézusom mit műveltem? Nem taszíthatom el Dereket magam mellől. Ő nem tehet semmiről. Reméltem, hogy még itt vannak gyorsan küldtem egy üzenetet neki, hogy jöjjön fel. 2 perc se telt el már az ajtómba állt. Én rögtön felpattantam az ágyról és odarohantam megölelni. Nem ölelt vissza.

-Sajnálom, nem tudom mi ütött belém 10 perccel ezelőtt.-öleltem magamhoz még szorosabban. Végre megéreztem kezeit körülöttem és megnyugodtam.
-Semmi baj, tudom, hogy nehéz neked.-puszilt homlokon. Felnéztem rá mire ő megcsókolt. Nem ellenkeztem. Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn ezért elszakadtam tőle.
-Lola mi elmentünk 2-3 órára addig meglesztek?-jött be anya.
-Persze menj csak.-próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. 5 perccel azután, hogy anya kiment hallottam az ajtót csapódni. Derek megint megcsókolt. És élveztem. Az ágyhoz vitt amire lefektetett. A nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Próbálj meg ellazulni.-mosolygott rám.-Nem lesz semmi baj, én vigyázok rád.-suttogta a fülembe. Majd folytatta amit elkezdett. Bűntudatom lett. Nekem most szomorúnak kéne lenni, nem pedig itt csókolózni Derekkel az ágyon.

*1 órával később*
Derekkel itt fekszünk az ágyba a takaró alatt. Még mindig bűntudatom van. Elkezdted folyni a könnyeim.
-Héé Lola ne sírj.-húzott magához közelebb Derek.
-Ez...ez annyira jó volt. De...nekem most szomorúnak kéne lenni. Bűntudatom van emiatt.-mondtam el mit érzek.
-Shh.-tette az ujját a számra.-Ne is gondolj ilyenekre, Kyle is azt szeretné, hogy boldog legyél. Higgy nekem.
-Csak olyan nehéz.-bújtam még jobban oda hozzá.
-Tudom de majd együtt átvészeljük, rendben?
-Köszönöm.-adtam neki egy puszit.
-Még is mit?
-Hogy itt vagy nekem.
-Ugyan, ez természetes.-csókolt meg.

Mikor anyáék hazajöttek megkértem anyát, hogy Derek had aludhasson itt. Persze megengedte. Este csak úgy elvoltunk. Volt mikor sírtam Derek pedig ott ült velem és nyugtatott. Próbálta elterelni a figyelmem, olyan aranyos. Remélem sose fogom elveszíteni. Megmutatta ezen a napon, hogy mennyire is szeret és, hogy számítok neki.

Másnap átjött Debby is és Chuck is. Elrángattak moziba is, kajálni is, meg vásárolni is hiába nem volt semmi kedvem. Egész nap velem voltak. Annyira remek barátok, főleg Debby kiskorom óta ismerem. Soha nem csalódtam még benne mindig itt volt mellettem. Mióta Chuck a barátja lett őt is jobban megismertem és a barátomnak hívhatom. Ő is nagyon sokat segít most. Elég későn értünk haza. Volt vagy 11 óra. Derek megint nálunk aludt. Este ránéztem anyára aki dolgozott. Szegény a munkával próbálja elterelni a figyelmét. Odamentem hozzá és megöleltem. Hirtelen azt vettem észre, hogy sír.
-Héé anya, semmi baj nyugi.-simogattam majd még jobban megöleltem.
-Annyira nehéz kicsim. Apád után most még őt is elvesztem.-zokogott.
-Tudom, nekem is nehéz.-öleltem még mindig.
-Annyira jó, hogy ilyen remek barátaid vannak, akik elterelik a figyelmed. Nekem...nekem pedig maradt a munka. Na de menj, mert Derek biztos vár már.-törölte le a könnycseppjeit majd elengedett és megint a munkájával foglalkozott.
-Anya..-kezdtem.
-Semmi baj kicsim menjél.-hátra se nézett csak mondta. Nagy nehezen elindultam vissza fel az emeletre.

*Alison szemszöge*
Amint Lola kilépett a szobából újra sírni kezdtem. Nem láthatja, hogy az anyja összeomlik, már csak én maradtam neki. Én pedig nem hagyhatom magára. A családból már csak én vagyok az egyetlen. Jó még ott van Sarah is de ő mindig utazik a munkája miatt. Meg kell mutatnom Lolának, hogy túl fogjuk élni. Annyi mindenen mentünk már keresztül, ezt is túléljük.

Új blog

Sziasztok!:) Nyitottam egy új blogot, oda majd csak március elsején fogom feltenni a prológust. Remélem tetszeni fog az is, a trailer már fent van. Nézzetek be.:)

http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/#

22. rész

Sziasztok!:) Ez most nem egy szokásos rész lesz. Ebbe elolvashatjátok a többi verziót, hogy hogyan is folytatódhatott volna még a történet.Jó olvasást!:) 

Most akkor nézzük akkor úgy az egészet, hogy csak Bella hal meg a balesetbe:

Itt ülök és várom, hogy az orvosok küzdjenek a bátyám életéért. Pár perc múlva kijön a doktor úr.
-Jó hírrel szolgálhatok önöknek. Kyle Morgent sikerült megmenteni.-mondta az orvos.
-Doktor úr köszönjük.-mondta anya.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-kérdeztem.
-Akár most is de csak este felé kel fel.-mondta majd ment is a dolgára.
Bementünk a kórterembe és leültünk az ágya mellé. Jézusom annyira örülök, hogy Kylet sikerült megmenteni, de sajnos Bella meghalt. Hogy fogja ezt túlélni a bátyám? Hogy fogjuk ezt elmondani neki? Már előre félek. 6 órával később Kyle ébredezni kezdett.
-Anya, Lola.-szólalt meg mi pedig rögtön odakaptuk a fejünket.-Mi történt?
-Figyelj kisfiam.-sóhajtott fel anya.-Aludj majd később elmeséljük. Pihenj csak.
-Bella hol van?-kérdezte.
-Aludj.-mondta anya majd elnézett más irányba.
-Hol van Bella??-tette fel hangosabban a kérdést.-ANYA!
-Autóbalesetet szenvedtetek.-mondtam.
-Igen??
-Téged megmentettek.-mondta anya majd vett egy mély levegőt.-Ő a helyszínen meghalt.
-MI??? NEM AZ NEM LEHET. HAZUDSZ!-kelt ki magából teljesen.- Látni akarom!!!
-Nem lenne szép látvány.-suttogtam.
-Nem érdekel.-ült fel az ágyba, majd nehezen felállt.-Hol van?
-Fiam kérlek feküdj vissza.-mondta anya. Én gyorsan megnyomtam a nővérhívót. Bejött egy nővér majd mikor meglátta feldúlt állapotba Kylet azonnal hívott egy orvost.
-Hol a barátnőm?? LÁTNI AKAROM MOST!-kiabált Kyle.
-Ha levisszük a hullaházba megnyugszik?-kérdezte az orvos.
-Látni akarom.-csak ennyit felelt Kyle.
Mi is mentünk vele, mikor beléptünk a terembe nagyon rossz érzés fogott el. Utálom az ilyen helyeket. Odamentünk Bella holtestéhez az orvos pedig levette róla a lepedőt. Amint elém tárult teste azonnal elkaptam a fejem, tényleg nem szép látvány tele van sebbel valahol a húsa is látszik. Kyle amint meglátta szó szerint összeomlott elkezdett ordibálni.

*2 nappal később*
Kyle azóta meg se szólal teljesen depressziós lett. Mindenkivel elutasító.

És akkor nézzük úgy, hogy csak Kyle hal meg:
Épp a kórházba tartunk, mivel a bátyámat és a barátnőjét műtik, életveszélybe vannak. Itt ülünk a székeken és várunk. Anya is és én is nagyon kivagyunk már. 1 óra múlva kijön az orvos.
-Sajnáljuk, Kylet nem tudtuk megmenteni csak Bellát. Részvétem.-mondta.
-NEE!-rogytam össze.
-Istenem miért vetted el őt is?-kérdezte anya sírva.
Pár órával később benéztünk Bellához aki a szüleivel beszélt.
-Igaz, hogy Kyle meghalt?-kérdezte tőlünk.
-Igen.-és megint elsírtam magam.
Olyan fura ránézni azonnal Kyle jut eszembe. Én már nem akarok vele találkozni nem akarom, hogy mindig Kyle jusson eszembe. Kimentem a teremből és vissza se néztem. Anya pedig követett.

Pár nap telt el azóta. Hallottam, hogy Bella teljesen depressziós lett, vágdossa magát. De én képtelen vagyok meglátogatni. Nem akarom, hogy ahányszor ránézek a bátyám jusson eszembe. Így nehéz lenne kibírni.

És akkor most úgy nézzük, hogy Debby és Chuck mennek el kirándulni és ők halnak meg:
Úgy futottam a kórházba amilyen gyorsan csak tudtam. Nem hiszem el, hogy életveszélybe vannak. Nem érdekelt semmi és senki, csak ők most. Utánam pár perccel Derek is megérkezett. Együtt vártunk. Kijött az orvos.
-Sajnálom részvétem, nem sikerült megmenteni őket.-mondta az orvos.
-Istenem nee.-öleltem meg Dereket és zokogni kezdtem. Éreztem, ahogy Dereknek is folynak a könnyei. El se hiszem, hogy meghaltak a két legjobb barátunk. Még olyan fiatalok voltak.

*2 héttel később*
Annyira zárkózott lettem az elmúlt napokba, Derekkel se találkoztam már egy hete. Szakítottunk is. Most nem érdekel semmi, ennyire szomorú még nem voltam elvesztettem a legjobb barátnőmet. Ránézek a szobámra és az jut eszembe mindig, hogy mikor itt volt milyen hülyeségeket is csináltunk. Én ezt nem bírom el akarok költözni. De nem csak ebből a házból, hanem a városból is. Örökre!

*1 héttel később*
Anya munkát is kapott egy városba ami innen 3 órára van. Szóval már folyik a költözködés. Mi már úton vagyunk a bútorokat meg hozzák utánunk. Derektől el se búcsúztam, nem is érdekelt ő se keresett. Mikor kiértünk Londonból úgy fogtam fel, hogy új életet kezdek.

Na és most nézzük úgy, hogy senki nem hal meg és tökéletes minden:
Ja, hogy nem lehet? Hát persze, mert ez az ÉLET. Vannak akadályok, vannak dolgok amikbe nem szólhatunk bele és nem dönthetünk, mert a sors dönt helyettünk. Elvesz olyanokat akiket nem akarunk soha elhagyni, összehoz minket olyanokkal akiket utálunk. Vannak problémák, vannak szomorú napok, vannak boldog perceg is és van olyan mikor reményvesztett vagy és nem érdekel semmi. Nem tehetünk semmit, mert nem mi döntünk erről.

21. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt:) Ez a rész kicsit szomorúbb a többinél.
-Mondja már, hogy mi történt.-siettette anya a rendőrt.
-Sajnálom de a fia és a barátnője autóbalesetet szenvedtek, a lány a helyszínen meghalt, a fia életéért most küzdenek a kórházba.-mondta a rendőr.
-Tessék?-kérdeztem rémültem.
-Jól hallotta kisasszony, őszintén sajnálom.

-Hogy történt a baleset?-kérdeztem.

-Kyle szabályosan közlekedett csak az egyik teherautó sofőrje infarktust kapott vezetés közbe, emiatt a teherautó félrement majd felborult az úton és ők pedig nem tudtak már megállni és beleütköztek.

-Melyik kórházba vitték a fiam?-kérdezte anya és a könnyei patakokba folytak mint ahogy az enyémek is.
-A központiba.-válaszolt a rendőr.-Vigyem el magukat?
-Azt megköszönnénk.-válaszolt anya.
Mikor mind a hárman beértünk a kórházba rögtön kérdeztük, hogy hol műtik épp Kyle-t. Remegő kezekkel küldtem Dereknek egy üzenetet. Félórával később már Jennáék itt álltak mellettünk. Nem bírom elhinni, hogy Bella meghalt. Még csak most lett volna 21 éves, olyan fiatal volt még, és Kylenak, hogy fogjuk elmagyarázni? A barátnője meghalt, ezt nehéz lesz megemésztenie. De a bátyám életét most próbálják megmenteni, most már értem miért volt rossz a megérzésem. 10 perc múlva kijött az orvos a műtőből.

-Önök Kyle Morgen hozzátartozói?

-Igen mi vagyunk.-mondta anya.

-Őszinte részvétem, de a fiúknak túl komolyak voltak a sérülései. Nagyon sajnálom.

-Neee.-rogytam össze és kitört belőlem a sírás. Ahogy láttam anya is hasonlóan tett. Alig lehetett minket lefogni. Nem hiszem el! Ez nem velem történik. Bárcsak egy álom lenne az egész. Tegnap még boldogan köszöntünk el tőlük.

-Ön a lányom barátjának az édesanyja, Kyle Morgennek?-jött oda egy nő és egy férfi.

-Igen én.-szipogott még mindig anya.-Részvétem Bella miatt.

-Köszönjük, Kyle?-kérdezte a férfi.

-Meghalt.-mondta ki anya nagy nehezen.

-Részvétünk.-mondták.

-Köszönjük.-mondtam.

-Sajnálom, hogy így kellett megismernünk egymást.-mondta anya.

-Hát mi is.

Bementünk még elköszönni illően Kyletól. Annyira fájdalmas volt látni, ahogy a bátyám élettelen teste ott feküdt tele sebekkel. Megint rám jött a sírógörcs. Ez nem lehet igaz, hogy mind a ketten meghaltak.
-Neee.-ordítottam.-Nem lehet igaz.-rogytam össze. Éreztem, hogy két erős kéz próbál lefogni, nem tudom ki volt az de én tovább ordítottam. Valami szúrós érzést éreztem az oldalamba majd pár másodperc múlva elsötétült minden.

*Derek szemszöge*
Istenem szegény Lola, ilyen fiatalon már két embert veszített el a családjából. Hallottam az ordibálást és az orvossal beszaladtunk abba a szobába ahol volt Kyle holteste. Lefogtam Lolát az orvos pedig valami nyugtatót adott neki. Most pedig itt ülök az ágya mellett és várom, hogy felkeljen. Az orvos erős nyugtatót adott neki szóval szerintem egy darabig nem fog felkelni. Alison is Lola anyukája itt fekszik a másik ágyon, mert nem akart hazamenni és az idegállapota is rossz. Vajon Lola, hogy fog ezzel megbirkózni? Nem érdekel semmi és senki én itt leszek neki. MINDIG!

*Lola szemszöge*
Iszonyú fejfájással keltem. Szétnéztem a szobába, Derek itt alszik a mellettem lévő széken, anya pedig a másik ágyon. Meghívtam a nővérhívót.
-Miben segíthetek?-jött be egy mosolygós nővér.
-Nagyon fáj a fejem.-mondtam.
-Hozok egy fájdalomcsillapítót, mindjárt jövök.-mosolygott.
Pár perc múlva vissza is jött a nővér a fájdalomcsillapítóval. Megköszöntem majd megkérdezte, hogy szükségem van-e még valamire.
-Pár perc múlva gondolom a doktor úr is bejön magára nézni.-ment ki.
Épp, hogy kezdtem visszaaludni hallottam, ahogy nyílik az ajtó.
-Jó reggelt Mrs. Morgan.-jött be.
-Jó reggelt. Elmondaná miért fekszek itt? Tudtommal nem vagyok beteg. És édesanyám miért fekszik ott?-kérdeztem.
-Mikor bent voltak elbúcsúzni a bátyától maga rohamot kapott, kapott nyugtatót és amiatt kelt fel csak most. Az édesanyja meg bent akart maradni magával.-mondta.
-Értem.-szomorodtam megint el, mert eszembe jutott Kyle.

4 nap múlva
El se hiszem, itt állok a szobámba és már készülődnöm kéne a bátyám temetésére de én csak nézem a fekete ruhám.
-Szia Lola.-jött be Debby a szobába.
-Szia Deb. De jó, hogy itt vagy. Annyira nem tudom még most se felfogni.-öleltem meg és lefolyt pár könnycsepp.
-Itt leszek neked mindig, most, a temetésen, holnap s mindig.-mondta Debby én pedig el is gondolkoztam, hogy ennyire jó barátnőm van nekem. Jobbat nem is kívánhatnék. Bármikor szükségem van rá ő ott van, mindig meg tud vigasztalni és együtt is tud érezni velem. Sóhajtottam egyet majd elkezdtem készülni. Egy órával később már úton voltunk. Bella és Kyle temetése együtt volt. Mikor odaértünk, nem tudom, hogy lehet-e egy temetésre azt mondani de szép volt, ahogy a közös képük ki volt téve körülötte pedig tele virággal. Látszott a képen, hogy boldogok voltak. Őszinte volt a mosolyuk. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon majd a pap elkezdte a szertartást. Sokan jöttek el. Ez a sok ember mind szerette őket. A sok részvét kívánásokat rossz volt végig hallgatni. Hallani a sok "szegény Lola, hogy viseli?" "Szegénykém már a második embert veszít el a családból" "Lola jól van?".
-Lola mit csinálsz?-jött oda hozzám Debby mikor elkezdtem levenni a magassarkúm.
-Én ezt nem bírom, hazáig fogok futni. Mond meg anyának, hogy egyedül akartam lenni.-indultam el.
Ahogy futottam éreztem csupasz talpam alatt a talajt, jól esett a futás. Kikapcsoltam, ahogy a szél a hajamba kapott élveztem. Egyre jobban gyorsítottam a tempómon, nem érdekelt, hogy megbámultak. Ez segített most, az se érdekelt, hogy ruhába vagyok, semmit! Csak egyedül akartam lenni. Emlékszem pár évvel ezelőtt is ez volt. Ugyanígy futottam haza csak akkor apa temetéséről és akkor Kyleal voltam. Vele futottam egészen hazáig, most meg egyedül. Annyi mindent csináltunk együtt semmi nem lesz már olyan egyedül maradtam anyával. Mikor hazaértem felrohantam a szobámba és csak feküdtem az ágyon és halkan folytak a könnyeim. Felkaptam a telefonom, felakartam hívni Dereket de a szemem megakadt a Kyle nevén. Benyomtam a hívás gombot és a fülemhez emeltem. Kicsöngött, majd megszólalt a hangpostája.
-Bellával vagy épp sütetjük a hasunkat vagy épp nem érünk rá, de ha fontos akkor tudod mit kell tenned.-mondta.
Annyira jó volt hallani a hangját, megnyugtatott. Hirtelen olyan megnyugvást éreztem, magamhoz öleltem azt a macit amit tőle kaptam és most azóta egy őszinte mosollyal az arcomon aludtam el.

20. rész

Sziasztok!:) Meg is hoztam az új részt.:)

Másnap kipakoltam a bőröndömet és áthívtam Debbyt. Mikor megérkezett szinte a nyakamba ugrott. Rögtön elkezdett faggatózni, hogy mi történt. Mindent tüzetesen átbeszéltünk. Debby nagyon örült nekünk, szó szerint ott ölelgetett. Aztán én is kikérdeztem őt.
-Hát Chuckkal ezen a héten elmentünk wellnessezni nagyon jó volt. Tök romantikusan viselkedett meg minden. 3 nap kettesben. Szóval tökéletes volt. A többi nap meg unatkoztam, mert ugye te nem voltál itthon és nem ért rá Chuck valamikor.-mesélte.
-Biztos tök szuper lehetett.-mosolyogtam.-De héé most már itt vagyok. Belevetjük magunkat a nyárba.
-Bele-bele.-nevetett.
Az este többi részébe nevettünk, hülyéskedtünk meg beszélgettünk persze. Minden témát kibeszéltünk. Régen volt ilyen nap mikor csak ketten voltunk és tudtunk rendesen beszélgetni.

Másnap dél körül keltünk, mert ugye sokáig fent voltunk. Anya már kész volt az ebéddel is. Miután megebédeltünk Kyle kezdett beszélni.
-Anya figyelj Bella mondta éppen, hogy a szülei ideadják a kocsijukat és, hogy elmennénk csak mi ketten Bellával kirándulni. Holnap indulnánk.-jelentette be Kyle.
-Rendben de vigyázzatok magatokra.-mondta anya.
-Jó jó.-indult el fel a szobájába Kyle pakolni.
-Debby te meddig maradsz?-kérdezte anya a legjobb barátnőmet.
-Nem tudom, meddig maradhatok?
-Ameddig akarsz tudod.-mosolygott anya.-Ma este nem leszek itthon, mert be kell menjek dolgozni. Itt maradhatsz és áthívhatjátok Dereket meg Chuck is jöhet.
-Uuu anya ez remek lenne.-örültem meg.-Köszi te vagy a legjobb.-adtam neki egy puszit mire ő csak elnevette magát.
Debbyvel még felmentünk a szobánkba és rögtön hívtuk a fiúkat. Derek majd 8 körül átjön viszont Chuck csak később tud olyan fél 9 fele. Mi addig Debbyvel kimentünk az udvarra napozni mivel iszonyat meleg van. 5 körül végül bementünk és nem tudtunk mit csinálni. Végül úgy döntöttünk hajat mosunk ha már jobb ötlet nincs. Hát ebből a közös hajmosásból annyi lett, hogy a fürdőszoba úszik a vízben. Megtöröltük gyorsan a hajunkat majd kezdtük is feltörölni a vizet. Mikor visszamentünk a szobába hallottam ahogy anya köszön el Kyletól, mert ugye Kyle korán indul reggel és anya nem ér haza addigra. Szokásos 3 percnyi ölelkezés vigyázz magadra fiam ne csinálj hülyeséget szövegek aztán jött be az én szobámba szólni, hogy elment. Amint anya elment Derek már meg is jött. Chuck fél órával később érkezik mi pedig addig előkészítettük a filmezésnek a helyet. A nappaliba épp a kanapén igazítottam meg a párnát mikor jött le az emeletről Kyle.
-Hallod Lola ma átjön Bella, hogy ne kelljen nekem menni hozzájuk reggel. Szóval itt alszik és majd innen indulunk.
-Rendben.-válaszoltam.-Néztek velünk filmet?
-Ha lesz kedve Bellának akkor aha.-mosolygott majd indult az ajtó felé, mert épp megjött Bella. Köszöntünk neki majd mentünk a konyhába popcornt csinálni meg az innivalókat kivinni. Debby és Derek rendezte az üdítőket én a popcornt csináltam, Kyle és Bella pedig a helyeket. Mire kimentem a két fotel össze volt tolva a kanapé meg el volt pakolva, hogy elférjünk rajta négyen. Közbe Chuck is megérkezett. Felszaladtam a DVD-ért majd betettem és mindenki elfoglalta a helyét. DereK, Kyle, Bella és én a kanapén Chuck és Debby pedig a fotelbe. A film végén nagy álmosan felálltunk és indultunk meg az emelet felé. Én Derekkel az én szobámba, Kyle és Bella Kyle szobájába, Debby és Chuck pedig a vendégszobába mentek. Elég hamar elaludtunk.

Reggel Kyle ébresztett, hogy indulnak. Felkeltettem Dereket és Debbyéket is. Lent a nappaliba mindenki elköszönt tőlük, én odamentem Bellához és jó szorosan megöleltem majd Kylehoz is és őt is hasonlóan megöleltem. Adtam neki két puszit majd én is elmondtam a szokásos szöveget.
-Vigyázzatok magatokra.-mondtam nekik.
-Jó jó.-mosolyogtak.
Miután elindultak olyan rossz előérzetem támadt. Legszívesebben utánuk mentem volna és bezártam volna őket a szobába, hogy ne menjenek sehova. Nem említettem ezt Derekéknek nem akartam őket idegesíteni. Visszamentünk még aludni, mert hajnali 5 volt.
Mikor újra felkeltem 11 óra volt. Benéztem anya szobájába aki aludt. Szegény biztos nagyon fáradt. Derek és Chuck még aludtak csak én és Debby keltünk fel. Lementünk a konyhába és úgy döntöttünk főzünk valamit. Így legalább anyának se kell még pluszba meg Dereknek és Chucknak is csinálunk egy kis meglepetést. 12kor a fiúk is lejöttek és nézték, ahogy ügyködünk a konyhába. Eszükbe se jutott segíteni. Fél egy lett mire kész lett a lasagne. Anya is felkelt addigra, megterítettünk majd elkezdtünk enni. Kaja után Chuck és Derek hazament és Debby pedig még maradt, mert a szülei elutaztak és addig itt maradhat. De nincs annyi cucca itt szóval miután felöltöztünk elmentünk Debbyékhez. Amíg Deb összepakolt addig én az ágyán kiterültem. Még mindig nagyon rossz előérzetem van, nem tudom miért. 20 perc múlva már indultunk is vissza hozzánk.
-Kyle most hívott minden rendbe van eddig velük.-mondta anya mikor beléptünk a lakásba. Kicsit megnyugodtam azonban még mindig aggódtam kicsit. Megmutattam Debbynek a nyaralásos képeket, néhányon jót nevettünk. Aztán ő is megmutatta a képeket amiket csináltak.
1.:A medencébe ülnek és koktélt isznak. 2.:A szobájukba az ágyon megölelik egymást. 3.:Debby mikor elcsúszik és elesik. 4.:Chuck épp beleugrik a medencébe. 5.:Debby a sok ruha közt és nem tudja eldönteni melyiket vegye meg. 6.:Debby a kék miniruhába. 7.:Debby a piros ruhába. 8.:Debby a fekete talán túl miniruhába. 9.:Debby egy fehér ruhába. 10.:Debby épp ahogy megveszi a fehér ruhát. 11.:Chuck napszemüvegbe pózol a szobájuk előtt.
Meg még egy csomó hülyülős kép volt még. Ma olyan 9 körül már aludtunk is.

Reggel mikor felkeltünk ráérősen mentünk le reggelizni. Utána felöltöztünk és kimentünk a kertbe a hintaágyba. Egy csomót beszélgettünk ismét. Olyan délután lehetett mikor bementünk. Pár perc múlva csengettek, én mentem ajtót nyitni.
-Mrs.Morgan?-kérdezte a rendőr férfi.
-Igen?-hallottam meg anya hangját a hátam mögül.
-Ön Kyle Morgan édesanyja?-kérdezte.
-Igen én vagyok miért?-jött oda anya mellém.
-Azt hiszem rossz hírt kell közöljek magával...

19. rész

Sziasztok!:) Itt az új rész. Ez most kicsit a nyaralás emlékeiről fog szólni. Kevés szöveg és több kép.:)

A nyaralás utolsó napjaiban a parton voltunk, sétálgattunk és csak élveztük a szabadságot. Már a kocsiban ülünk és tartunk hazafele. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Derek vezet, Kyle valamit olvas a telóján Bella pedig zenét hallgat. Nekem is kéne valamit csinálni. Végül elővettem a fülesem és bedugtam a fülembe, bekapcsoltam a kedvenc zeném majd bámultam a kinti tájat. Pár perc múlva éreztem a combomon egy kezet. Oldalra nézek és Derek csillogó tekintetében elveszek, ez nem tart sokáig ugyanis figyelmét ismét az útnak szentelte de kezét nem vette el. Hátranéztem és láttam ahogy Kyle bealudt és szerintem Bella is. Annyira aranyosak együtt, Bella Kyle vállára dőlve mosolyogva szundikál. Mikor előrefordultam Derek keze feljebb vándorolt a combomon. Kicsit fészkelődni kezdtem mire hatalmas mosoly terült az arcára, hát jó ha így játszunk. Vettem a bátorságot és kezemet én is a combjára tettem és végig simítottam rajta, majd pólója szélét kicsit fentebb toltam és a nadrágja fölött végighúztam az ujjam majd újra combjára vezettem kezemet. Éreztem ahogyan kezét elveszi az én combomról majd a kormányra fonja azokat, ujjai elfehéredtek úgy megszorította a kormányt. A kocsi belement egy kátyúba ami miatt kicsit megrázkódott a jármű és kezem hozzáért büszkeségéhez, egy halk nyögést fojtott el. Megfogta kezeimet és visszatette az én térfelemre, én győztes vigyorral néztem rá majd újra az ablak felé fordultam és hallgattam tovább a zenét. Mikor belenéztem a visszapillantóba láttam, ahogy Bella rám mosolyog. Jézusom vajon mióta lehet fent? Remélem most kelt és nem látott az előbbiekből semmit. Fél órával később már a bőröndöket pakoltuk ki a kocsiból és vittük be a házba. Miután felvittem a szobámba a bőröndöm nagyon nem volt kedvem kipakolni, annyira nagyon meleg van és lusta vagyok. Inkább lefeküdtem az ágyra, elővettem a telefonom és elkezdtem nézegetni a képeket amit csináltunk.

Életem legjobb nyaralása volt. Annyira jó érezni, hogy van aki mellettem van és szeret.  Még milliónyi kép van.

1.:Derekkel éppen csókolózunk a homokba. 2.:Derekkel a derékig érő vízbe áll én pedig a nyakába. 3.:Derek hátradől és én dőlök vele együtt. 4.:Bellával napozunk. 5.:Kyleal fagyizunk 6.:Hannahval játszunk a vízbe 7.:Hannahval homokvárat építünk. 8.:A városba sétálgatunk. 9.:Vacsora közbe 10.:Egy bohóc épp kergeti Dereket. 11.:A bohóc most már engem kerget. 12.:A bohóccal egy közös kép. 13.:Hannah rémült arcot vág, mert a bohóc épp őt nézi 14.:Derek hátán vagyok. 15.: Kyle és Derek versenyt futnak úgy, hogy én Derek hátán vagyok Bella pedig Kyle hátán 16.:Végül mindannyian elestünk 17.:Motorbérlés közbe 18.:Én és Derek motorozás közbe 19.:Bella és Kyle motorozás közbe. 20.:Én mikor nyakon vágom Dereket, mert megijesztett, hogy nem működik a fék. 

Olyan régen beszéltem már Debbyvel itt kéne már aludjon. Azért hiányzik a legjobb barátnőm.

18. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy egy hete nem volt már rész csak nem tudtam haladni az írással, mert lebetegedtem. Egy hete nem voltam már suliba. De már jobban vagyok kicsit, tehát az új részt is meghoztam.:)

Anyáék egy percig nem szólaltak meg én pedig kezdtem beparázni, hogy akkor most nem örülnek vagy mi van?
-Mi kezdettől fogva tudtuk, hogy összefogtok jönni.-kezdte Jenna mosolyogva.
-Gratulálunk.-mondták Belláék.
-Köszönjük.-mosolyogtunk.
-Jó most elgondolkoztam, hogy most maradjatok-e egy szobába.-mondta anya először komolyan majd elnevette magát.-Egyébként igen Jennával mi az első pillanattól kezdve tudtuk.
Egymásra néztünk Derekkel és csak mosolyogtunk majd adtunk egymásnak egy szájra puszit.
Vacsora után hazamentünk, vagyis vissza a szállásra. Az ágyba feküdtünk összebújva de egyikünk se szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.
-Ennyire nyilvánvaló volt, hogy összefogunk jönni?-kérdeztem kuncogva.
-Szerintem igen.-nevetett kicsit Derek.
Én csak elmosolyodtam majd még jobban odabújtam és elaludtam.

Másnap csak ketten voltunk Derekkel mindenhol. Egy romantikus nap csak ketten, ez kellett már. Először a partra mentünk egy eldugottabb helyre. Feküdtem és napoztam mikor Derek megérkezett a fagyival. Elvettem tőle és elkezdtük enni.

-Fagyis lett az orrod.-kuncogott Derek.

-Ohh, hol?-nyúltam rögtön az orrom felé.

-Itt.-puszilta le a fagyit az orrom hegyéről.-Ja meg itt is fagyis vagy.-csókolt meg én pedig belekuncogtam a csókba. Hirtelen felkapott az ölébe a fagyik pedig a földre estek.

-Mit csinálsz?-nevettem.

-Csak figyelj.-kezdett el a sziklák felé menni.

-Derek, ugye tudod, hogy nem vagyok profi úszó?-kérdeztem megrémülve.

-Majd én megmentelek.-mosolygott rám.

-Ne Derek kérlek ne ugorj.-kérleltem.

-Nagy levegő.-kiáltott, amilyen gyorsan csak tudtam vettem egy mély levegőt, mert éreztem ahogy zuhanunk. A következő pillanatban már a víz alatt vagyunk én meg azt se tudom, hogyan kerüljek a víz fölé. Hirtelen egy erős kar ragadott meg a derekamnál fogva és indult meg felfelé. Mikor a víz fölé értem ránéztem Derekre és legszívesebben leszedtem volna a fejét.

-Mondtam h nem tudok úszni!-löktem el kicsit de amint tudatosult bennem, hogy ő tart nehogy elsüllyedjek azonnal megfogtam a karját és még közelebb húzódtam hozzá.

-Na mi van?-nevetett.

-Ne nevess hanem vigyél egy olyan helyre ahol leér a lábam.-utasítottam.

-Jó jó.-nevetett még mindig.

Mikor végre leért a lábam elkezdtem kicsit hangosabban beszélni Derekkel.

-Mondtam, hogy ne ugorj le de te leugrottál úgy, hogy én nem tudok úszni. Normális vagy?-kérdeztem tőle.

-Haragszol?

-Igen.-durciztam.

-Dehogy haragszol.-jött közelebb. Hátrébb akartam lépni de mikor ujjaival megérintette a vállam és egészen ujjaimig vezette lefagytam, még mindig hatással van rám. Megfogta a kezem és odahúzott magához, kezeit ezúttal derekamra tette. A számhoz hajolt de nem csókolt meg, mindössze csak súrolták ajkaink egymást. A füleimhez hajolt, kicsit beleharapott a fülcimpámba majd ajkai nyakamra vándoroltak, kezei se tétlenkedtek. Éreztem ahogy fenekemre tévednek kezei majd még közelebb húzott. Ágyékaink találkoztak nekem pedig halk sóhaj szaladt ki a számon. Kezeivel belemarkolt a fenekembe majd megemelt, lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Melleim közé csókolt nekem pedig egyre jobban szükségem volt csókjára. Kezeimmel hajába túrtam, tudtam hogy ezt imádja. Hirtelen ajkait enyémek ellen nyomta, nem tétováztam rögtön visszacsókoltam. Még jó, hogy ezen a partrészen alig voltak. Pár perc után Derek letett az öléből én pedig hátrébb léptem.

-Hűtsd le magad.-nevettem ő pedig érthetetlenül nézett rám, én lenéztem kettőnk közé. Rögtön megértette.

-Egy ilyen után ne várj mást.-nevetett majd hátravetette magát a vízbe. Én megindultam ki a partra. 5 perc telhetett el mikor Dereket láttam magam felé sétálni.

-Na mi van lenyugodtál?-nevettem

-Aha, úsztam kicsit.-nevetett ő is.

Még fél órát maradtunk, utána pedig visszamentünk a szállásra. Csak feküdtünk az ágyon és tv-t néztünk. Este felé elmentünk a városba sétálni. Egy csomó minden ilyen játék ki volt téve.

-Uuu Derek nyerj nekem valamit.-rángattam oda egy ilyen célbalövős játékhoz.-Nyerj nekem valamit.

Kifizettük a négy puskagolyóért a pénzt majd Derek lőni kezdett. Az elsőt eltalálta. A másodikat is, a harmadik félrement és már csak egy lövése maradt. Azt is eltalálta. A férfi ideadta a plüsst, amit Derek nyert nekem.

-Köszi.-adtam a szájára egy puszit.

-Naa, csak ennyit kapok?-biggyesztette le az ajkait, én szememet forgatva adtam neki egy rendes csókot majd sétáltunk tovább egy hatalmas plüssel a kezembe. Jó volt végre úgy mászkálni Derekkel, hogy a barátnője vagyok. Bár még mindig nem vagyok teljesen ellazult mellette de igyekszem.