22. rész

Sziasztok!:) Ez most nem egy szokásos rész lesz. Ebbe elolvashatjátok a többi verziót, hogy hogyan is folytatódhatott volna még a történet.Jó olvasást!:) 

Most akkor nézzük akkor úgy az egészet, hogy csak Bella hal meg a balesetbe:

Itt ülök és várom, hogy az orvosok küzdjenek a bátyám életéért. Pár perc múlva kijön a doktor úr.
-Jó hírrel szolgálhatok önöknek. Kyle Morgent sikerült megmenteni.-mondta az orvos.
-Doktor úr köszönjük.-mondta anya.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-kérdeztem.
-Akár most is de csak este felé kel fel.-mondta majd ment is a dolgára.
Bementünk a kórterembe és leültünk az ágya mellé. Jézusom annyira örülök, hogy Kylet sikerült megmenteni, de sajnos Bella meghalt. Hogy fogja ezt túlélni a bátyám? Hogy fogjuk ezt elmondani neki? Már előre félek. 6 órával később Kyle ébredezni kezdett.
-Anya, Lola.-szólalt meg mi pedig rögtön odakaptuk a fejünket.-Mi történt?
-Figyelj kisfiam.-sóhajtott fel anya.-Aludj majd később elmeséljük. Pihenj csak.
-Bella hol van?-kérdezte.
-Aludj.-mondta anya majd elnézett más irányba.
-Hol van Bella??-tette fel hangosabban a kérdést.-ANYA!
-Autóbalesetet szenvedtetek.-mondtam.
-Igen??
-Téged megmentettek.-mondta anya majd vett egy mély levegőt.-Ő a helyszínen meghalt.
-MI??? NEM AZ NEM LEHET. HAZUDSZ!-kelt ki magából teljesen.- Látni akarom!!!
-Nem lenne szép látvány.-suttogtam.
-Nem érdekel.-ült fel az ágyba, majd nehezen felállt.-Hol van?
-Fiam kérlek feküdj vissza.-mondta anya. Én gyorsan megnyomtam a nővérhívót. Bejött egy nővér majd mikor meglátta feldúlt állapotba Kylet azonnal hívott egy orvost.
-Hol a barátnőm?? LÁTNI AKAROM MOST!-kiabált Kyle.
-Ha levisszük a hullaházba megnyugszik?-kérdezte az orvos.
-Látni akarom.-csak ennyit felelt Kyle.
Mi is mentünk vele, mikor beléptünk a terembe nagyon rossz érzés fogott el. Utálom az ilyen helyeket. Odamentünk Bella holtestéhez az orvos pedig levette róla a lepedőt. Amint elém tárult teste azonnal elkaptam a fejem, tényleg nem szép látvány tele van sebbel valahol a húsa is látszik. Kyle amint meglátta szó szerint összeomlott elkezdett ordibálni.

*2 nappal később*
Kyle azóta meg se szólal teljesen depressziós lett. Mindenkivel elutasító.

És akkor nézzük úgy, hogy csak Kyle hal meg:
Épp a kórházba tartunk, mivel a bátyámat és a barátnőjét műtik, életveszélybe vannak. Itt ülünk a székeken és várunk. Anya is és én is nagyon kivagyunk már. 1 óra múlva kijön az orvos.
-Sajnáljuk, Kylet nem tudtuk megmenteni csak Bellát. Részvétem.-mondta.
-NEE!-rogytam össze.
-Istenem miért vetted el őt is?-kérdezte anya sírva.
Pár órával később benéztünk Bellához aki a szüleivel beszélt.
-Igaz, hogy Kyle meghalt?-kérdezte tőlünk.
-Igen.-és megint elsírtam magam.
Olyan fura ránézni azonnal Kyle jut eszembe. Én már nem akarok vele találkozni nem akarom, hogy mindig Kyle jusson eszembe. Kimentem a teremből és vissza se néztem. Anya pedig követett.

Pár nap telt el azóta. Hallottam, hogy Bella teljesen depressziós lett, vágdossa magát. De én képtelen vagyok meglátogatni. Nem akarom, hogy ahányszor ránézek a bátyám jusson eszembe. Így nehéz lenne kibírni.

És akkor most úgy nézzük, hogy Debby és Chuck mennek el kirándulni és ők halnak meg:
Úgy futottam a kórházba amilyen gyorsan csak tudtam. Nem hiszem el, hogy életveszélybe vannak. Nem érdekelt semmi és senki, csak ők most. Utánam pár perccel Derek is megérkezett. Együtt vártunk. Kijött az orvos.
-Sajnálom részvétem, nem sikerült megmenteni őket.-mondta az orvos.
-Istenem nee.-öleltem meg Dereket és zokogni kezdtem. Éreztem, ahogy Dereknek is folynak a könnyei. El se hiszem, hogy meghaltak a két legjobb barátunk. Még olyan fiatalok voltak.

*2 héttel később*
Annyira zárkózott lettem az elmúlt napokba, Derekkel se találkoztam már egy hete. Szakítottunk is. Most nem érdekel semmi, ennyire szomorú még nem voltam elvesztettem a legjobb barátnőmet. Ránézek a szobámra és az jut eszembe mindig, hogy mikor itt volt milyen hülyeségeket is csináltunk. Én ezt nem bírom el akarok költözni. De nem csak ebből a házból, hanem a városból is. Örökre!

*1 héttel később*
Anya munkát is kapott egy városba ami innen 3 órára van. Szóval már folyik a költözködés. Mi már úton vagyunk a bútorokat meg hozzák utánunk. Derektől el se búcsúztam, nem is érdekelt ő se keresett. Mikor kiértünk Londonból úgy fogtam fel, hogy új életet kezdek.

Na és most nézzük úgy, hogy senki nem hal meg és tökéletes minden:
Ja, hogy nem lehet? Hát persze, mert ez az ÉLET. Vannak akadályok, vannak dolgok amikbe nem szólhatunk bele és nem dönthetünk, mert a sors dönt helyettünk. Elvesz olyanokat akiket nem akarunk soha elhagyni, összehoz minket olyanokkal akiket utálunk. Vannak problémák, vannak szomorú napok, vannak boldog perceg is és van olyan mikor reményvesztett vagy és nem érdekel semmi. Nem tehetünk semmit, mert nem mi döntünk erről.